Hogy vészeltétek át életetek legdurvább szakítását?

Még nyalogatom a sebeimet. Igaz, még frissek, alig egy hónaposak. Van, hogy este iszok és zokogok. Egy fél órát, aztán utána próbálok aludni. Nem nagyon megy. Üres vagyok belül.Az jár a fejemben, hogy fél éven keresztül két élete volt. Könyörgött a nőnek, akinek már nem kell, persze érdekből. Miközben velem úgy bánt, mint egy darab ürülékkel.

Nem tudom, mikor múlik el. Csak azt tudom, hogy jó ideig senki sem kell.

13# Nekem anno nagyon nehéz volt feldolgoznom a megcsalást, végül odajutottam, hogy legszívesebben kivágnám, látni sem akarom. Egyszerre éreztem fájdalmat, undort és a szerelemnek azt a maradékát, ami még megmaradt. "Újrakezdtük", mert azt hittük hogy működni fog de nem sokáig működött. Nem közvetlen emiatt szakítottunk, de előzményként erősen ott volt. Ha oka volt rá, ha nem, nem tudtam tovább így együtt lenni vele.

Nem a szakítás volt durva, hanem utána a hiánya. Nagyon nehezen vészeltem át.

Sehogy...

Akárhányszor tesszük fel, 52897-edszerre is fáj

Pedig nem kéne már. A seb helyén már rég csak heg van, de hiába próbálok mással foglalkozni, nem tudom meg nem történtté tenni. Nem volt csalódás, sem be nem teljesülés. Csak hibák, és az azt követő őrlődés és hatalmas űr. Pont ezért fáj. annyira..

25F