Elhagyott a szerelmem. Ti hogy veszeltetek at?

:(

Gondolj a babára.Mekkora boldogság lesz,amikor majd megszületik.Ha van segítséged és biztos anyagi háttér,akkor csakis vele birsz foglalkozni,teljesen átélheted az anyaszerepet.A pasi hiánya idővel csökkenni fog.Ja és ha vissza akarná magát könyörögni,ne fogadd vissza.

Jó ez a szabadságra van szüksége dolog. Az ilyen embernek nem szabadságra, hanem gerincre lenne szüksége. Ne írj neki többé. Majd ír az ügyvéd, mikor a gyerektartást kell kiköhögnie. Férfi vagyok, így tanácsot nemigen tudok adni. Azt gondolom, egy jóbarát, barátnő, szülő vagy testvér most nagyon kéne melléd, aki támogat, és ápolgatja a lelkedet. Nyugodtan kérj tőlük segítséget! Ilyen helyzetben elvárható, hogy időt és energiát áldozzanak rád.

Akkor család nélkül kell boldogulnod.Barátnőd van legalább egy,aki tudna segíteni? Legvégső esetben keress egy anyaotthont,ha nincs annyi pénz,hogy kettőtökre elég legyen egy ideig.Utána mielőbb keress munkát,babára meg ha meg tudod oldani,akkor vigyázzon barátnő,vagy otthon végezhető munka kellene egy ideig.De azért nem hiszem,hogy a szüleid végül ne segítenének be valamiben.

Valószínűleg a hozzátartozóid tisztábban láttak már a kezdetekkor. Oké. Figyelmeztettek előre, de te nem hallgattál rájuk. Oké. Viszont akárhogy is volt, még ha meg is bántottad őket esetleg a viták hevében, a szüleid maradtak, és a szülőnek ki kell állnia a gyereke mellett. Kérj tőlük segítséget! Ha látják, hogy valóban bajban vagy, akkor biztos melléd állnak majd. Viszont azt nem várhatod el, hogy melletted álljanak abban a hülyeségben, hogy még mindig a gyerek apjának írkálsz. Segíteni csak annak lehet, aki hagyja magát. Lásd be, hogy érdemtelen volt a szerelmedre, és ezt a szüleidnek sem ártana elismerni. Ha tovább véded őt, azzal magad alatt vágod a fát.

Látod látod, ha hallgattál volna mindenkire akik bölcsebbek voltak és külső szemlélőként jobban átlátták a helyzetet, most nem lennél ekkora szarban. ne is haragudj, de csak magadnak köszönheted ezt, hogy hagytad h az a pasi mindenkit elmarjon mellőled, és persze a tanácsaikat meg sem hallottad. Gindolom felnőtt nő vagy (legalább is ami a korod illeti), neked kell vállalnod a döntéseidért a felelősséget.

Voltam már olyan helyzetben, amikor annyira borzalmas volt minden pillanat, hogy azt hittem ezt nem lehet kibírni, és örökre így marad. Mindezek tapasztalata után én is csak azt a közhelyet tudom mondani, hogy az idő minden sebet begyógyít. Hiába hittem azt, hogy NEM ez soha nem fog begyógyulni, mégis úgy lett. Ki kell bírnod ezt a nehéz időszakot percről percre, óráról órára és napról napra. Most még nem is sejted, de olyan boldog leszel nem is olyan sokára, hogy a jelen helyzet szinte meg sem történtnek fog érződni. Sírni fogsz a boldogságtól nem is olyan sokára, még ha most ezt el sem tudod képzelni, és azt gondolod, hogy én nem ismerem a helyzetedet, és én nem éltem át azt amit te. Hidd el, hogy nem cak te vagy iylen helyzetben. Mások is, sőt sokan vannak ilyen helyzetben. De meg fog oldódni, csak tarts ki, és helyre fognak jönni a dolgok. Amilyen szomorú vagy most, olyan boldog leszel nemsokára. Gondolj a kisbabádra, aki ott van veled, és ott lesztek egymásnak hamarosan. Sok egyedülálló anya van. De nem feltétlenül leszel te is az, de ha az is leszel egy ideig, tudd, hogy sokan vannak hasonló helyzetben. Rendbe fognak jönni a dolgok csak várd ki a végét :)