Mennyi idő volt mire teljesen túlléptetek az első komoly kapcsolatotokon, és hogy vészeltétek át a nehéz időszakokat?

Nekem több, mint fél év. 5 évet hagytam magam mögött. Közben ismerkedtem, éltem a világom, de azért időről időre eszembe jutott még. Sőt egyébként a mai napig nagy ritkán eszembe jut. Illetve úgy tűnik, én is neki, kb fél évente egyszer rámír, hogy mizu. Meghatározó időszak volt mindkettőnknek, de elengedtük.

Szerintem nem az a cél, hogy teljesen kitöröld a másikat az életedből és az emlékeidből, hiszen szép időket is megéltetek. Az a lényeg, hogy megbarátkozz első körben az egyedülléttel, és közben tudatosítsd minél jobban, hogy miért lett vége. Hogy nem érdemes újrakezdeni. Fókuszálj magadra, a saját dolgaidra, a saját fejlődésre, bármilyen téren. Érezd, hogy mekkora szabadság ez, mennyi lehetőséged van. Beszélj minél többet a barátaiddal, családoddal, és csak azt fogod észrevenni, hogy eltelt x idő úgy, hogy eszedbe se jutott. Plusz, ne várd ezt egyik napról a másikra. De vedd észre, ha kezdesz visszaesni esetleg, és akkor tudatosan tereld el a gondolataidat.

Majdnem 4 évig voltunk együtt, első kapcsolaton volt, mellette nőttem fel, elég hirtelen is ért a dolog, mert rendben volt köztünk minden, épp menni akartunk kettesben kikapcsolódni pár napra, de 2 nappal előtte szakított minden ok nélkül - legalábbis máig nem árulta el az okát.

Persze egyből kapartam utána, próbáltam mindenáron megmenteni a kapcsolatunkat, ebből hatalmas balhé lett, én meg sok hülyeséget csináltam, kifordultam magamból, és a pszichiátrián találtam magam. 2 hónapig bent voltam, majd másfél évig hetente jártam terápiára.

Akkor sikerült igazán lemondanom róla, mikor megismertem egy új srácot, bár eleinte nehéz volt az átállás, elég bizonytalan voltam, és kikönyörögtem exemtől egy találkozást (akkora már ő is hajlott valamennyire a dolog felé, hogy próbáljuk újra), de annyira rossz volt vele lenni, annyira megváltoztunk, hogy a tervekhez képest kevesebb időt is töltöttünk együtt. Akkor tudtam, hogy ez tényleg ennyi volt.

Bár mai napig jóban maradtunk, elég sűrűn beszélünk is, mert ez engem is és őt is megnyugtat, jó tudni mi van a másikkal, de úgy érzem nem akarom többé látni, és most már örülök, hogy így alakult.