Mit tennél a helyemben?

Én nem akarnék egy idegbeteggel, még csak ismerősi szintet sem.

De ez én vagyok, nekem roppant fontos, hogy párom felnőtt ember, és épelméjű legyen.

Nőként mondom, sajnálom sok férfi ismerősöm, mert látom, hogy a barátnőimet egy fél szóval úgy fel lehet b*szni, mintha valami eszméletlen csúnyát mondtál volna nekik...és már inkább én is kerülöm a társaságukat.

Nem békülnék ki vele, ahogy kiveszem az írásodból nem az első eset szóval nincs ezen mit megbeszélni. Menjen és terrorizáljon mást.

Nem tudom mit tudsz egy ilyenen szeretni, de nyugi, el fog múlni.

Teljesen mindegy, hogy más mit tesz, a lényeg, hogy te mit szeretnél.

Mindenkinek más a türés-küszöbe, a tiéd most telt be. Valóban felnőtt módjára kelllene viselkedni.

Attól függ mennyi idősek vagyok persze, ha egy 50 éves csinálja ezt akkor is más egyéb okok miatt, és persze ki milyen korszakában van éppen…egyikre sincs mentség, nem azért irom, egyik életkorra sincs kifogás, hogy na azért csinálja, mert….nézd el….nem…

Én úgy látom, hogy neked ez a dühroham éppen kapóra jött, ez a kapcsolat már nem áll olyan alapokon, hogy egy ilyen vihart kiállna részedről, de mint irtad, hogy nagyon szereted, akkor ki kellene birnia a szeretetnek minden ilyen vihart, ha stabil alapokon nyugszik.

Le kell higgadni és átbeszélni, hogy az ő részéről, mi az amin kellene változtatnia, hogyan kezelje a dührohamait, keressen rá gyakorlatot, kezeltesse stb…

ha pedig te ennyit sem birsz ki általa, akkor ez a kapcsolat nem erős, mi lenne, amikor állapotos és a hormonok miatt tombol benne a feszültség stb. stb..hangulatingadozás, depresszió stb…nem megyek bele…a lényeg, hogy kezeltesse a gondját, és ne rajtad töltse ki ez a lényeg.

Ha szeretitek egymást megoldjátok, ha nem vagytok hajlandók dolgozni a problémáitokon, akkor ki erre ki arra…a lényeg, vagy együtt és segitesz neki, vagy külön, de akkor neked sem lesz jobb hidd el…