Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennél a helyemben? 4 év kapcsolat után lépnék.
4 éve vagyunk együtt(Ő 26 én 28), egy éve szüleinel lakunk.20.000ot adok havonta.
Utalom ezt a helyzetet. Anyuka főz, mos, takarít. Fiúk s.. ge kívan ny$lva. Páromat szép szóval rá lehet venni, hogy segítsen, de már nem akarom erőltetni ezt a kapcsolatot. Mikor Ide költöztem én is foztem sokat, takarítottam. De én nem leszek senkinek a szolgája! Mostanában már le is sz.. m az egészet. Most úgy érzem magam itt mint egy gyerek. Hálás vagyok, hogy befogadtak, de nekem ez sok. Ki akarok törni, saját életét, felnőttnek érezni újra magam.
Párom mindig is itt lakott náluk. Én 3evig saját albérletben laktam, imádtam az onallosagot, de havi szinten alig maradt 50.000ft-om.
Igy hogy segítenek anyosek megmarad 100.000ft-om ami megnyugtato érzés. De idegbe vagyok. Már párom is idegesít nem jó vele.
Ha újra albérletbe mennek, és ha egyedül szeretnék lakni kb maradna 50.000ftom. De újra lenne életem.
Bizniszelek márkás ruhákkal így havi szinten ha ügyes vagyok tudok árulni 50.000ft-ot, jövedelem kiegészítésként jól jön de sok időm el megy vele.
28 évesen úgy érzem nem éltem ki magam, és így nem is tudok ebben a kapcsolatban tovább lenni mert mindig eszembe jut, hogy de jó lenne még élni.
Házat valószínű a fizetésembol nem most tudok venni, bár van 600.000ft megtakarításom.Egy hitel önerőjéhez meg gyujthetek hozzá 2 milliót, de majdnem, hogy lehetetlennek tartom.
Gondolkoztam már azon is, hogy megtanulni németül, kivenni egy lakást Ausztriatol nem messze Magyarországon és atjarni melózni.
De őszintén, félek meglépni ezt az egészet.
válasza:
válasza:Pedig jók a gondolataid, ne félj.
Próbáld meg különválasztani a dolgokat: mit érzel a parod irant? Tegyük fel, saját házad van. Őt akarod magad mellett tudni?
Ha igen, mondd el neki, mi bánt, hátha ő is lepne végre, csak neki is bátorítás kell.
Ha nem akar lépni, akkor megmondod, hogy te viszont lépsz, mert ez így nem élet.
Ha nem is szereted, akkor végképp lepj.
Ehhez pedig készíts tervet. Fejlődni akarsz, menni fog. Terv, aztán megvalósítás.
Én személy szerint úgy gondolom, hogy többet ér az önallosag, mint a pénz, akármilyen nehéz is.
válasza:A lényeg, hogy félre tudsz tenni valamennyit.
Ha 2-en mennétek el albérletbe és minden feleződne akkor + 50-et félre tudnál tenni és a párod is, és lehetne spórolni tervezni a jövőt.
2 verzió van:
1. Elmondod ezt a párodnak és ő külön életet kezd veled albérletben és rakosgattok félre, 2-en azért könnyebb egy albérlet mint egyedül.
2. Szépen elmész egyedül ez fix, a lényeg, hogy 50-et akkor is tudsz spórolni. Aztán ha elköltöztél és megnyugodtál akkor gondolkodhatsz a jövődön.
De kérdés az, hogy te akarsz e bármilyen jövőt kezdeni a jelenlegi pároddal? Mert ha nem akkor már holnap költözz el.
válasza: válasza:Nagyon sokszor volt már, hogy elkezdtem összepakolni a szeme láttára. De sose engedett, mindig magához húzott. Olyankor tényleg nehéz ellenálni neki, de tudom, hogy már nem vagyok boldog és tennem kell valamit. Félek a szakítás utáni állapottól. Félek bárkinek is megnyílni, beszélni a problémáiról. Pedig tudom, hogy szükségem lenne segítségre.Félek attól, hogy mivan ha rossz döntést hozok.
De félek attól is, hogy elmegy az életem. 28 évesen azt sem tudom szeretnék - e családot?! Úgy érzem magam, mint egy 20 éves aki keresi a saját útját, de már rég kikellett volna ezt nőnöm. Más ilyenkor már családot tervez.
Tudom, hogy ez egy társadalmi elvaras is. Tudom, hogy anyósom már unokazna is, párom is mindig kérdezi, hogy ha Meg kérné a kezemet igent mondanék - e. A válaszom mindig az, hogy nem és ne is próbálkozzon. Bűntudatom van, hogy húzom az idejét, de a sajátomét is.
Legszívesebben nem szólnék semmit, csak pakolnam a cuccaim és mennék. Nem akarok magyarázkodni.
Ha nincs itthon senki és én hívok egy költöztető céget, abból lehet bajom esetleg? Mivel nem az én házamról van szó..
válasza:Visszajöttem beszámololni,ha bárkit is érdekel vagy hasonló helyzetben van.
Meg a kérdés kiirasa után egy héttel osszepakoltam.. Határozott voltam és elmentem.
Érdekes volt, megkönnyebbültem nagyon. De sajnos az életem még mindig nem az igazi,de így legalább tudok magamra koncentrálni és így,hogy sokat vagyok egyedül saját magamba tudok nézni,igy hátha elindulok a fejlődés útján. A legnagyobb baj az én részemről az volt a kapcsolatban, mivel tudtam hogy nem éltem ki magam így ez mindig a fejembe volt és nem tudtam energiát rakni a kapcsolatba. Egyfolytában kerestem benne a hibát, felnagyitottam a hibáit. De érzem egyszerűen, hogy muszáj mennem, élni, felfedezni mert később nagyon de nagyon bánni fogom. Így is már úgy érzem, hogy gáz hogy most akarok elkezdeni élni. De még mindig jobb mint egy gyerek mellett jön rám mondjuk 35 évesen.
Szóval most kituztem magam elé célnak, hogy megszerzem a jogsit és megtanulok úszni. Aztán fogalmam sincs, de egy autóval könnyebben mozgok, hamarabb eltudok menni allasinterjura az ország másik részére. Amúgy kicsit lehangoló hogy ennyire elvagyok maradva sok mindenben, de mindig is későn érő típus voltam.
De elhataroztam, hogy kell mindig egy cél és kellenének élmények is amik sajnos nincsenek.. Mert mire fogok vissza emlékezni 10 év múlva?! Mert most ha visszaemlekszem, alig csináltam valamit. És mardos ez az érzés...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!