Mi segíthet ilyenkor?

Három hónapja szakítottam az exemmel. Fél évig voltunk együtt, de felületesen ismertük egymást korábbról.

A kapcsolat szuperül indult, de már ebben a kezdeti időszakban megjegyezte párszor, hogy biztos benne, hogy egyszer el fogom hagyni. Eszem ágában sem volt ilyesmi, de két hónapot követően szinte a semmiből elkezdett velem rosszabbul bánni. Egyik nap ez volt a véleménye valamiről, másik nap az, ezért lehetetlen volt megfelelni az igényeinek. Kritizálta a megjelenésemet, a viselkedésemet, észre sem vette, amikor a kedvébe jártam. Mindezek mellett folyamatosan hangsúlyozta mennyire hálás, hogy vagyok neki és elviselem. Az kapcsolat utolsó heteiben észrevettem magamon az enyhe depresszió jeleit, és eldöntöttem, hogy bármennyire szeretem őt, ez így nem mehet tovább.

Sajnos a helyzeten nem segít, hogy közös a munkahelyünk. A szakítást követő első hónap borzalmasan nehéz volt számomra, néha váltottunk pár szót, ami mindig visszarántott a múltba. Végül abban maradtunk, hogy levegőnek nézzük egymást. Ez tegnapig egészen jól működött, bár voltak napok, amikor a látványa is fájt. Tegnap viszont megint szóba álltunk egymással, és most ugyanúgy hiányzik, mint az elején.

Ésszel felfogom, hogy csak szenvednék vele ismét, de szörnyen hiányzik a társasága. Nem tudom, mit tehetnék. Az állásom nagyon jó, nem szeretném emiatt itt hagyni. Mindketten huszonévesek vagyunk.