Mik a szakitási fázisok?

Ne hívd, ne keresd, ne is nézz a fb oldalára, legjobb egyből törölni, kísértésbe se ess.

Ne kuksolj otthon egyedül, ne éld bele magad a depibe.

Mivel csak az idő segít, a legjobb, ha minden olyat bevetsz, amivel gyorsabban telik. Hobbik, programok, barátokkal találkozni, sportolni, filmeket nézni, stb.

Töröld az ismerőslistából és kommunikáljatok a messengeren a gyereketekről.

Nem kell facebook ismerősnek lenni ahhoz, hogy a messenger engedje a csevegést.

Eleve jobb, ha nem látjátok egymás profilját most.

Szerintem mindenkinél más. Függ a kapcsolat mélységétől, a szakítás okától, a személy érzéseitől.

Nekem volt olyan szakítási folyamatom, hogy 1 hónap múlva már mással voltam. Rövid kapcsolat és nem voltam szerelmes.

Most viszont egy kemény szakítást élek meg.

1. Első hónapban tomboltam. Sírtam, dühöngtem, nem tudtam koncentrálni a munkámra, minden barátomnőmnek panaszkodtam. Túltoltam a szociális platformjaimat, minden nap új kép, új idézet, gáz de még képeket is loptam mástól és kiraktam, csak hogy úgy tűnjön mintha buliznék. Nagyon mélyen éltem meg. Nem bírtam elviselni bizonyos illatokat, nem tudtam tv-t nézni, nem tudtam zenét hallgatni, nem tudtam sétálni a városban. Rá voltam függve exem facebookjára, képes voltam az összes (de tényleg az összes) lány ismerősének a profilját végigpásztázni, hogy kiknek a képeit lájkolja. Akit lájkolgatott lescreenshot-oltam, és reggel-este rutinommá vált ellenőrizni, hogy na van új kép náluk? Exem lájkolta? Borzalmas visszanézni magamra :D de emlékszem arra a kétségbeesett érzésre, arra a tehetetlenségre, és önértékelés teljes elvesztésére.

2. Másodiktól a negyedik hónapig ismerkedtem, de csak barátilag, fiúkkal. Ha valaki többet akart rögtön az exem villant be és elutasítottam. De jót tett az egómnak hogy vannak azért akik még jó csajnak tartanak. Az exem facebookján már kevésbé lógtam, helyette folyton a saját emlékeinket néztem a telefonomban. Bárki kérdezte "már nem szeretem, elengedtem, utálom, hagyjon békén". Persze ez nem volt igaz de én ezt nevezném magamnál tagadás fázisnak.

3. Aztán jött egy áttörés, már kezdtem elengedni a haragot és egy random dolog miatt ráírtam az exemre. Nem beszéltünk 4 mondatot mire kifakadt, hogy nem bírja nélkülem. Én is elmondtam hogy mennyire hiányzik de már nem lehetünk együtt. Ezzel a vallomással úgy sok feszültséget elengedtem, és maradtam szimplán szomorú. Ismét egészségesek lettek a baráti viszonyaim, nem vágytam annyira férfiak elismerésére, a munkámban is visszatértem. De persze hiányzott az exem. Nagyon.

4. Ezután 5 hónapig tartottuk a kapcsolatot napi szinten, tudtam hogy helytelen, de így éreztem balanszban az életemet, ha tudtam, hogy valamilyen szinten még ő is benne van. Voltak barátságon túlmenő mondataink egymás számára, olyankor úgy viselkedtem mint valami 14 éves kamasz. De előkerültek továbblépéses kérdések is, ahol olyan féltékeny voltam mint a sz.ar. De jót tett, mert apránként elfogadtam, hogy már nem az enyém.

5. És most tartok sodródok az árral résznél. még mindig beszélünk de egyre vékonyabb a fonal ami összeköt minket. Nem beszélünk róla de szerintem még mindig szeretjük egymást, de ugyanakkor fel vagyunk készülve rá, ha valamelyikünk tényleg továbblép. Vannak napok mikor úgy érzem, elengedtem, de elég egy álom vele, vagy egy rövid összefutós találkozás, és vele akarok lenni. Bárhogy is legyen úgy érzem éretten tudnám már viselni az elvesztését. Hiszen már amúgysem az enyém.

Szóval én így élem meg. Azt érdemes említenem hogy 9 éves kapcsolat, én 28 éves vagyok, ő 29.

Bocsi ha sokat írtam :D de jól esett kiírni.

Tudom általános tanács, hogy ne tartsd a kapcsolatot az exeddel. Én is ezt vallom, a mi példánk azért másabb, mert majdnem egy évtizedet foglaltunk el egymás életében, végig lángoló szerelemmel, és nekünk így könnyebb valamiért.

A szakítás után igazi hullámvasút volt az életem. kb 1 hónap masszív részegség, volt olyan este, hogy nem tudtam hol vannak irataim vagy hol parkoltam. Becsúszott néhány alkalmi kaland is, fura hogy egyes nők a részeg pasikra buknak. Aztán jött a barátok tanácsa, menjünk együtt edzőterembe, foglaljam el magam, ne is törődjek vele, ez kb 2 hónap volt, próbáltam magammal foglalkozni, nem jártam szórakozni.

Aztán 3 hónap múlva egy nagyon jó haver és az ő párja elvitt egy esküvőre ahol becsajoztam, ez volt az a pont amikor éreztem hogy nem érdekel a múlt és azóta csajozom ezerrel.

Kár keseregni mi lett volna ha, kell egy egészséges önbizalom és keresni kell a következőt, nem mellesleg okulni a korábbi hibákból.

Sokan attól félnek hogy nem találnak olyan partnert aki megüti aszt a színvonalat amit ez Ex képviselt, ez lehetséges, de férfiként aki így áll a csajozáshoz az inkább maradjon egyedül.