Szakítás lehet az egyetlen megoldás?

Két éve vagyunk együtt barátommal, de mára már szinte minden intimitás megszűnt a kapcsolatunkban. Néha összebújunk, de majdhogynem ennyi.

Nagyon vegyes érzelmeim vannak, mert a szeretetet érzem iránta, de már egyre halványul és szerintem ő is így érez, csak nem meri bevallani.

Korábban mondogatta, hogy ő még sose szakított, mindig vele szakítottak és ez is egyfajta nyomást helyez rám, hogy én is majd egy ugyanolyan csalódás leszek neki, miközben gyűlölök csalódást okozni.

Első komoly kapcsolatom, talán ezért is élem meg ennyire nehezen, de már szinte teljesen kihűlt az egész és míg korábban rengeteget összebújtunk, mostanra már kb csak fekszünk egymás mellett és ha esetleg kezdeményezek is összebújásra vagy bármi másra, csak nagy sóhajtozások vannak és érzem rajta, hogy a háta közepére nem hiányzom.

Együtt lakunk, de enyém a lakás és rosszul vagyok annak a gondolatától, hogy kirakjam, ha csak rágondolok, hogy cuccol össze elkap a sírógörcs.

Fogalmam sincs mit csináljak, teljesen elveszettnek érzem magam. Szünetet kéne kérnem, hogy kicsit mind a ketten el tudjunk gondolkozni, hogy fontos-e nekünk ez a kapcsolat? Vagy felesleges ilyenre időt pazarolni?

Segítsetek légyszi :(