Miért hiányzik még mindig néha amikor nem is vagyok belé szerelmes?

3 évig voltunk együtt, fél éve szakítottunk. Első kapcsolatunk volt. Sosem volt nagyon nagy a szerelem részemről de valamiért mindig ragaszkodtam hozzá. Sok szempontból tökéletes számomra ezért nem értem teljesen miért nem volt szerelem. Az utolsó egy évben nem is igazán veszekedtünk már, nyugalom volt de valamiért egyre unalmasabb lett a kapcsolat. Az én hibámból szakítottunk, sokáig beszéltünk de azóta le is tiltott. De valamiért néha rámjön a kényszer hogy látnom kell. Lehet csak a reakciójára vagyok kíváncsi vagy hogy hogy van? Vagy lehet a "mi lett volna ha" dolgozik bennem. Pedig racionális pillanataimban nem tudom elképzelni vele az életem. Ha elképzelem mással az viszont fáj néha, igaz néha békésen elfogadom mert jót akarok neki.

Az egésznek olyan semmilyen érzése van. Ami lehet jobb mintha nagyon fájna de értetlenül állok előtte. Azt is hozzáteszem hogy sosem tudtam egyenrangú félnek látni valamiért sajnos. Másnak is van ilyen élménye? Nem tudom volt-e értelme ezt leírni de azért kiírtam magam a világba.

23 évesek vagyunk, én vagyok a fiú.