Mindig úgy érzem, kihasználnak a nők, nem tudom mi hiányzik hogy tartalmas párkapcsolatom legyen, adnátok tippeket?

Kihívás!A folytonos kényeztetés unalmas lessz egy idõ után. Kell a nõknek is,hogy Legyen felelõsségük , feladataik, ne csak az, hogy szépek legyenek ezt csajként mondom.

Ha idõnként meglepnek vagy bókolnak az jól esik De ha folyton mindenféle cuccot kapok, Minden este gyertyafényes vacsi van akkor elveszti a dolog a varázsát és azt érezteti, hogy az adott férfi görcsösen megakar tartani amitõl idegbajt kapnék.

Nagyon hasonlít a hozzáállásod egy barátoméra, csak ő nőnemű. Ugyanez a viselkedés, szenved, úgy érzi, hogy ő mindent megad a férfinak, csillogósra nyalja a fenekét aztán a nagy semmi. Mert otthagyják (még ha korrekt módon is), bár olyan is akadt, aki szemérmetlenül kihasználta, elég zizi is volt a srác, nehéz történet volt. Abból a kapcsolatból is simán szabadulhatott volna, mert semmi sem kötötte őket össze, de mégis sokáig vergődött. Mindennek tetejében ebben a lányban egy jó adag önsajnáltatás is volt. Hogy ő olyan odaadó, jó ember, tele szeretettel és mégis mindig ezt kapja.

Jól írod, a tartás meg az önbizalom hiányzik. A különbség az odaadás és az önfeladás között. Hogy tudd, hogy mennyit értsz. Ha tudod, hogy szerethető vagy és szeretettel teli, akkor erre legyél büszke és tartsd magad annyira, hogy akárki nem érdemli meg a teljes odaadásodat. Ezt úgy értem, hogy maradj nyitott, de ne pakolj le mindent rögtön a partnerjelölt lábai elé. Meg kell tudnod védeni az egészséges határaidat. Így fogod tudni kiszűrni (ha nem is 100%-osan), hogy ki az, aki csak (ki)használ és ki az, aki ugyanolyan nyitott, mint te. És amikor már benne vagytok a kapcsolatban és elérkezik a határok feloldódásának ideje, amikor megvan a maximális bizalom, akkor az odaadásod odaadás lesz, nem pedig önfeladás. Oda fogsz tudni figyelni a másik igényeire, nem pedig kéretlenül zúdítod rá a szeretetedet.

A saját középpontodat kell megtalálnod, hogy ki vagy te és mennyit érsz, és elhinni, hogy szerethető vagy. És nem a másiktól várni saját magad megerősítését.

Nem lógni kell a lányon, nem egyfolytában ajnározni! Elég naponta elejteni egy-egy aprócska megjegyzést, amiből érzi, hogy ő a legjobb, ő az egyetlen emberszabású, aki megdobogtatja a szívedet. Ennyi kell a nőnek, nem több.

Mondom ezt 40 év csajozós múlttal a hátam mögött.

Szia! Nekem volt néhány ismerősöm, főleg lányok, akik tényleg nagyon rendes fiúkat fogtak ki, de van aki úgy miután sikerült több hónap után rávennie magát, hogy szakítson még 4 év után sem bírta rászánni magát, hogy összejöjjön bárkivel, annyira kikészült a kapcsolattól. Persze, ez nem feltétlenül igaz rád, csak nagyon hasonlóan írták le a fiúkat (teljesíti az összes kívánságom, ragaszkodó, nagyon jó lenne barátnak, iszonyú fontos neki a kapcsolatunk). Szóval szerintem ezek lehetnek

1. Szoktál-e utalgatni rá, hogy szorosabbra kéne venni a kapcsolatot (miközben a másik nem tett ilyen jellegű utalást). Nem azt mondom, hogy egyszer nem lehet, de az bőven elég. És nem kell egyből a házassággal indítani.

2. Szoktál-e drága ajándékokat venni? Én pl. utálom, ha a párom drága dolgokat vesz nekem. Nagyon eltaláltnak kell lennie annak az ajándéknak, hogy tényleg örüljek, általában a csoki/virág jobban tetszik.

3. Rákényszeríted-e, hogy gyakran találkozzon a rokonaiddal/gyakran lássad a rokonait?

4. Érezhetően sok energiát raksz a kapcsolatba, jóval többet, mint amennyit ő képes, és ettől rosszul érzi magát mindig a társaságodban?

5. Esetleg elvárod, hogy beszámoljon róla, hogy hogyan telt a napja, már a kapcsolat nagyon korai fázisában? És te elmondod, hogy hogyan telt a tied?