Meddig érdemes dolgozni egy kapcsolaton?

26 éves vagyok, a második komoly kapcsolatomban vagyok jelenleg. 6,5 éve vagyunk együtt, az első 3-4 év tökéletes volt, mindig is ilyenre vágytam, de utána elkezdtek előjönni a problémák (ellaposodott, nem volt jó a szex, nem nagyon tudtunk újat mutatni a masiknak, csak úgy éltünk egymás mellett). Ezen mindig próbáltunk javítani, de a próbálkozások maximum 2 hétig tartottak és utána kezdődött elölről minden. Összeköltözés után sem javult semmi, sokszor a fejemhez vágta, hogy miattam költözött le Szegedre és ezt igenis becsüljem meg. Meg is becsülöm a mai napig, de teljesen ingyen lakik nálam, a karrierje is szépen alakul, nem hiszem, hogy rosszul járt ezzel a költözéssel. Többször a fejemhez vágta egy-egy nagyon csúnya veszekedés során, hogy ő már meg akarta kérni a kezem, csak megint hisztizek, így nem fogja, mert bizonytalan bennem. Most ott tartunk, hogy elmondtam, veget szeretnék vetni ennek, mert úgy érzem nem haladunk semerre. Könyörgött, hogy próbáljuk meg, en vagyok a mindene es nem boríthatom fel az egész életét, nem veszíthet el. Szerinte az a bajom, hogy elkényeztettek a szüleim és ezért most tanulok meg sokmindent a felnőtt létről, emiatt nehéz helyzetekbe kerülök, gyakran van rossz kedvem és ezt kivetítem a kapcsolatunkra is, tehát nem is a kapcsolatunk rossz, hanem az én életem. Ezzel abszolút nem értek egyet, úgy gondolom szépen haladok az életben és nagyon igyekszem leválni a szüleimről.

Nagyon jó ember, tényleg sosem hittem, hogy mi eljuthatunk idáig. Borzasztó érzés, hogy miattam most haza kell költöznie és másik munkahelyet kell találnia, de úgy érzem hogy emiatt nem maradhatok együtt senkivel. Nem örülök, ha hozzám akar érni, nincs szex, jobban örülök, ha egyedül lehetek otthon, mintha ő is ott lenne. Nagyon fáj az egész és úgy érzem, hogy egy kapcsolat, ami sokáig nagyon jó volt, megérdemelne még egy esélyt, de nem vagyok benne biztos.

Eleve szörnyű ez a szituáció, de közben megjelent egy nagyon kedves munkatársam, akivel jól érzem magam odabent, sokszor beszélgetünk messengeren is, teljesen random témákról, a mostani kapcsolatomról is tud, tehát nincs köztünk semmi és nem is csalnám meg a páromat. Ami furcsa, hogy azt érzem ez a srác jobban érdekel már, mint a párom. Szerelmi háromszögbe semmiképp nem akarok belemenni, a páromhoz sok szép emlék köt, szeretem is, mint embert, de nem tudom mennyi esélye van annak, hogy valóban boldogok leszünk mindketten egymás mellett. A másik srác pedig nagyon érdekel, egyelőre többet nem érzek, csak szeretem, ha beszélgetünk és várom, hogy együtt dolgozzunk.

Valaki volt már ilyen helyzetben? Mi ilyenkor a jó megoldás, hogy a lehető legkevesebb embernek okozzak ezzel fájdalmat?

Köszönöm a válaszokat!

26/N