A vesztembe rohanok ismét, találkozni akar az exem. Szakember nélkül nem tudok meggyógyulni ebből?

Rossz családban nőttem fel. "apám" sosem volt jelen az életemben, hál'istennek, egy alkesz csavargó. Anyám felé sosem alalult ki erős kötődés. Korán jöttem, nem kaptam elég szeretetet, figyelmet. Millió helyen éltem 18 éves koromig, vagy verbálisan, vagy fizikaliag bántalmaztak.

Nem akarom magam sajnáltatni, csak megosztom a háttérsztorit. Ahhoz képest rendes, önellátó, szorgalmas ember lettem, de azt érzem azért, hogy ezek a sebek megbélyegeztek.

Sikeresen bevonzottam egy SZERINTEM nárcisztikus embert az életembe, az exemet. Akivel évekig minden rendben volt, majd kezdődött a se veled, se nélküled. Sajnos ehhez szoktam hozzá, egyetlen kapcsolatom eddig.

Tavaly szakítottunk, de azóta rettenet szenvedek, nem bírom felejteni. Tiltás, zero kontakt teljesen megvolt. Sok program, időtöltés, munka, minden, ami kell, de még így is függőnek érzem magam.

És hiába telt el ennyi hónap, felbukkant a semmiből és találkozni akar. Azt érzem, hogy ha nem megyek el, örökre bánni fogom, hiszen hónapok óta szenvedek a hiányától. (én szakítottam egyébként, de már muszáj volt..)

Tudom, hogy nagyon egészségtelen hozzáállás ez, de hiába próbáltam 1000rel dolgozni magamon, valahogy nem látom nélküle a jövőt. Nem párkapcsolati szinten feltétlenül, de hogy soha többet ne beszéljek vele, ne tudjak róla semmit, az elképzelhetetlen.. És nem hiába, hiszen ismét felbukkant, hiába a sok hónap néma csend.

Nem tudom, mit tegyek. A vesztembe rohanok, ha találkozok vele? De ha nem, pedig lenne lehetőség, akkor megint össze fogok zuhanni. Lehetetlen egy ilyen emberrel egy egészséges, korlátozott kapcsolatot fenntartani ugye? El kéne mennem pszichológushoz? Egyszerűen még mindig gyenge vagyok ahhoz, hogy 100%-ig kizárjam az életemből..

Kérlek ne savazzatok, nagy belső harcokat vívok így is..