Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elegem van. Úgy érzem, sehogy sem jó.?
Majdnem fél éve szakítottam a volt párommal. Az eddigi egyetlennel. Nem működött már a dolog, hiába akartam és igyekeztem. Ő úgy döntött, hogy más vizekre evez. Persze mellettem. :(
Én próbáltam erős lenni, elfogadni a helyzetet és megkönnyíteni azzal mindannyiunk helyzetét, hogy eltakarodtam az életéből/életükből. Sajnálom, de nem tudok már szebben fogalmazni és muszáj kiírnom magamból, mert már ennyi idő után nem merek erről beszélni senkinek. Már rosszul van mindenki attól, hacsak a nevét is meghallja. Nem azért, mert sokat beszélek róla, hanem mert mindenki szerint egy szánalmas sz.r.
Szóval eltakarodtam, szó szerint. Felszívódtam. Elöltöltöztem a régi lakásból, ahol laktunk (az "enyém volt"). Minden szálat elvágtam,minden platformon, hogy ne is lássam, ő se lásson és ne tudjunk beszélni. De ő csak megkeresett, nem egyszer. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, próbáltam csúnyán mondani, hogy hagyjon már békén. De nem, értetlen egyszerűen. Ismét megtalált, új számról. Már azt hittem, hogy jól vagyok és nyugodt vagyok, így váltottunk néhány szót. Majd persze jött a lelkizés, hogy ő sajnálja, elb.szta, stb-stb. Már szakításkor sem értettem, mi volt a gond és a mai napig nem értem. Hisz nem hagy békén, tudni akarja, mi van velem, beszélgetni akar, keresi a társaságom és tudom jól, hogy még mindig vonzódik is hozzám. Mi kell ennél több egy kapcsolatban? Komolyan nem értem, mi volt akkor a gond. Miért kellett elcseszni. Mivel ismét csak felkavart és tudom, hogy nekünk már nincs egymás mellett keresnivalónk, megmondtam neki, hogy nem akarok beszélni, nem akarok jóban lenni, nem akarok semmit, csak hogy hagyjon békén. És telefonszámot fogok váltani. Mert nekem ez így nem megy. Erre még ő van rosszul, neki esik sz.rul, ő van kb megsértődve, hogy nem kérek belőle. De miért??? Miért kell ezt csinálni, miért nem lehet engem elfelejteni és békén hagyni a p.csába? Ő döntött úgy végülis, hogy nem tart rám igényt, úgy szúrt hátba, úgy hagyott ott egyik pillanatról a másikra, mint egy sz.ros rongyot. Mintha évekig nem jelentettem volna semmit. Most meg csodálkozik és szomrokodik, hogy nem akarok vele beszélni sem? Akkor miért kellett ezt csinálni? Természetesen neki meg azóta is ott van az újdonsült szerelme, közben meg nekem adja elő a hattyúk halálát. Nem értem, komolyan. Normális ember békén hagyja az exét szakítás után, pláne hónapokkal később, pláne ha van valakije. Engem miért nem lehet békén hagyni? Mit akar? Hogy lehet valaki ennyire önző? :(
Sajnálom. Tudom, hogy senki nem tud nekem segíteni és válaszolni helyette. De tőle nem kérdezhetem meg és nem is akarom. Én csak szeretnék már végre túl lenni ezen az egészen. Szeretnék végre nem sírni esténként. De így nem lehet. Nem megy. Az is nagyon nehéz, hogy ne tudjak róla semmit, de mégis megállom. És tudom, hogy az sem lenne jobb, ha velem lenne. Nem tudnék túllépni a múlton. Szóval úgy érzem, semmi nem jó. Az sem jó, ha nincs nekem, de az sem lenne jobb, ha velem lenne. Semmi nem jó. Annyira szeretném, ha valaki tudna segíteni, de senki nem tud. Csak én tudnék magamon, de már nem tudom, hogy. Akármit csinálok, hiába élem tartalmasan a sz.ros kis életem, egész álló nap ő jár a fejemben. Néha legszívesebben csak elaludnék és nem ébrednék fel többet. Nem akarok öngyi lenni, annyit nem ér. De nem látom ennek az egésznek a végét. És ez borzasztó. Egész életemben nem éreztem sosem ekkora fájdalmat és tehetetlenséget, mint ebben a fél évben.
Megértelek!
Nagyon rossz így élni.
Tudom milyen ez,igaz nekem más a történet,de rossz így.
Szia. Sajnálom amit érzel, látom borzalmasan megvisel és nagy fájdalmakat élsz át, amit átéreztem az írásodból. Próbálok neked valamennyire segítséget adni.
Valószínűleg a barátod nincs teljesen tudatában annak hogy mit tesz, és mit éreztet veled. Ez fontos dolog, hogy ha tudná, valószínűleg nem csinálná. Felelőtlenül hátbaszúrt, nem érezve át a te fájdalmadat előrelátóan. Annyira nincs tudatában a tetteinek és a FELELŐSSÉGNEK, amit vállalnia kéne, hogy képes ő megsértődni, zaklatni ezek után, ahelyett hogy a TE érzéseid figyelembe venné, és azt tenné, ami neked a legjobb és legkíméletesebb. Nem tudom, önző -e, de azt igen, hogy tudatlan.
"Miért kellett elcseszni."
Az ember a kapcsolatban képes elfelejteni, mekkora luxusban és kényelmesben él a párja mellett. Irracionális, impulzív rohamoknak ekkor utat enged, ha nem fegyelmezi és nem emlékezteti önmagát, hogy milyen jó dolga van. Emberi hibát követett el. Szomorú, hogy elrontotta.
"Miért kell ezt csinálni, miért nem lehet engem elfelejteni és békén hagyni a p.csába?"
Mert nem érti, mi lenne a dolga. Nem látja át a helyzetet úgy, ahogy te. Talán segítene, ha egy hosszabb üzenetben leírnád neki ezt az egészet, ha eddig nem tetted meg, és ott teljesen tisztázva lenne, mit okozott, és hogy követeled, könyörögsz, hogy hagyjon téged békén, mert elrontotta, és tovább rontja az érzelmi világod, amit te szeretnél feldolgozni, de miatta nem tudsz. És mindent megfogsz tenni azért, hogy ne tudjon felkeresni.
"Természetesen neki meg azóta is ott van az újdonsült szerelme, közben meg nekem adja elő a hattyúk halálát"
Ha még mindig megvan az a másik személy, miközben te fájdalmakat élsz át miatta, akkor ÉN szerintem láthatóan nem tesz azért, hogy neked jobb legyen. Azonnal dobnia kellett volna, és könyörögni neked hogy bocsáss meg, és észrevennie azt, amit elkövetett, megértenie a fájdalmad, a kitörésed, a dühödet, a szomorúságodat.
"Akármit csinálok, hiába élem tartalmasan a sz.ros kis életem,"
Ha jó kapcsolatod volt vele, a másik fél már töményen az életed része volt. Amikor ezt elveszted, főleg egy hátbaszúrással, akkor az olyan sebet ejt amit azért időbe telik feldolgozni mert annyira nagy. Ez egy olyan időszak neked, ami nehéz, de azért, mert annyira óriásit tanít magadról. A végén már tudni fogod, hogy te egyedül is jól vagy, teljesen függetlenül, és boldog, és több leszel, mint előtte voltál. A szakítás így működik, ha jól dolgozzák fel, megbocsátással és elfogadással telítve.
Tudom, nehéz, és nem látsz ki ebből amikor ez zajlik, de remélhetőleg a rendes szakításotok, amikor már nem vagytok kapcsolatban, azalatt megszokod az egyedüllétet, és visszaállsz az eddigiekre, amikor már egymagadban érzed magad teljes egésznek, és begyógyul a sebe. Ha szeretnél írj rám.
" hogy ő tovább lépett,"
Nem hiszem, hogy továbblépett, csak ideiglenesen érzi ezt. Egyébként majd később fog rajta csattanni, hogy mit veszített el, tapasztalataim alapján.
", ezek a részletek nem tartoznak rá"
Igen, ezek nem.
". De nem érdekli. Nem bírja elfogadni, hogy nélküle is "jól" vagyok"
Ezekből ítélve, tényleg nem.
Azért nem szakított veled, mert szerintem ő még nagyon nem volt abban biztos, hogy melyik nő mellett is akar majd kikötni.
Miközben ő ezen agyalt, Te fogtad magad és leléptél, ami szerintem a legjobb döntés volt a részedről.
Rengeteg pasi van ezen a világon, sajnos sok ilyen van, mint az exed, de akad közöttük normális is. És a leírtak alapján te abszolút az utóbbi fajtát érdemled. Szóval, ez legyen mindig a fejedben, ha szomorkodnál utána: Te ennél sokkal jobbat érdemelsz.
Köszönöm, 7-es.
Igen,igyekszem ezt tudatosítani magamban, hogy ennél jobbat érdemlek, csak nehéz. Nekem előtte nem volt kapcsolatom és az évek alatt is sokszor gyerekesen viselkedtünk, voltak se veled, se nélküled periódusok. Így sajnos nem tudom, milyen egy normális, kiegyensúlyozott kapcsolatban lenni. Nem tudom, milyen "normálisan" szakítani, ahol a felek korrekt módon elválnak és békén hagyják a másikat. Mindezek mellett rengeteg szép emlékünk van, jó páros voltunk, sok mindent megéltünk egymás mellett, és próbáltam tényleg mellette lenni jóban - rosszban, és támogatni őt. Rá meg már sajnos egyre kevésbé lehetett számítani, mind érzelmileg, mind anyagilag. Sajnos valami nagyon elromlott nála/vele, és én sem tudtam rá pozitív hatással lenni és segíteni. Szerintem azért menekült másik nőhöz, mert ő nem ismeri, nem élte át mellett mindazt, amit én, így vele nem voltak problémaforrások, nyilván.. Ettől mégnehezebb nekem ez az egész, igazságtalannak tartom. De az írásom óta is ismét megtalált egy nem tudom már hanyadik telefonszámról és ismét megkeverte magának a sz.rt... Ez kicsit segített. Nem kívánok neki rosszat, de nem bánom, hogy nekem már nem kell ezzel foglalkoznom és nem kell neki segítenem. Csak sajnálom az új párt is valahol, aki mit sem sejt az egészről. Sem arról, hogy rólam nem szakad le, sem arról, hogy milyen dolgai zajlanak a háttérben. Remélem, hogy mostmár békén fog hagyni, és talán meglelem a nyugalmam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!