Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Visszamenjek a barátomhoz, ha nagyon nehéz vele?
Sziasztok! 1,5 évig éltem együtt barátommal, kb 2 hete szakítottunk. A fő probléma az volt, hogy ő nem mérte fel soha a dolgok súlyát. Vagy egy éven át én voltam csak a kereső fél. Eközben persze halmozódtak fel a számlák, és akivel együtt éltünk, folyton csesztetett miatta, mivel neki is lógtunk. Én hiába mondtam, milyen feszültséget okoz ez nekem, ő mindig megígérte, hogy elmegy dolgozni, még állásinterjúra is elment, aztán semmi. És én már nem bírtam a feszültséget, elköltöztem. Az is borzasztó volt, hogy sosem tudtam, mikor hihetek a szavának. De mindeközben nagyon szerettük egymást, ha bármilyen kérésem volt házimunkával stb segített, sokat simogatott, dícsért. Most elment dolgozni, mert azt mondja, akar engem (meg persze muszáj is volt). A szakítás óta mindketten padlón vagyunk. Volt már rá példa, hogy változott. Attól félek, ha visszamennék, megint rövidesen otthagyná az állását, és megint az összes ostor rajtam csattanna. Arra gondoltam, azt fogom neki mondani, legyünk külön költségvetésen. Ha így is kellek, akkor hajrá.
Ezen kívül van még egy nagy probléma, hogy egész álló nap, még éjjel is a telefonját nyomkodja. De tudom, hogy részben ezt azért csinálja, mert lelki gondja van. Próbáltam pszichológus felé terelni, de neki nem kell 'agyturkász'.
Mit szóltok, mit tennétek? Köszönöm szépen előre mindenkinek!
Most teper, hogy visszakapja a biztos p*ncit. Sajnos ez a helyzet.
Ha egy évig nem jutott eszébe magától, hogy levegye rólad a terheket (vagyis a saját részét átvállalja), akkor nem hinném, hogy dolgos és szorgalmas ember lenne.
Ráadásul 1,5 év még semmi. Én is olyat szerettem, akinek nem volt semmilyen jövőképe velem (meg szerintem amúgy sem), és az első 2 évben még nagyon jó volt vele. Sok simi, fantasztikus szex, beszélgetések - igazi aranykor volt. Később aztán kimutatta a foga fehérjét, és követelőzött... Nem becsült meg semmit igazán, amit érte tettem. Most még jobban fáj a szakítás, mintha már az első jeleknél megléptem volna... Az életem részévé vált.
Menjél, addig sem tesz tönkre mást ;)
De írhatunk bármit, vissza fogsz menni hozzá, mert kapcsolatfüggő vagy.
Köszönöm szépen mindenkinek a választ, nagyon sokat segítettetek! :)
Hát az lett a vége, hogy az én szívemhez a legközelebb az első válaszoló opciója állt, de egy nap után rájöttem, hogy én nem tudok több mindent lenyomni a torkomon. És ahhoz képest, hogy én voltam élete szerelme, már most mást fűz.. úgyhogy megszavaztam magamnak egy naivsági Nobel díjat...
Szóval szakítottatok? Jól tetted. Innen már csak felfelé.
Lehet, hogy naiv vagy, de közben nagyon erős is. Az lett volna csak igazán borzalmas, ha vele maradsz. A hibáidból meg úgyis tanulsz, és majd jönni fog az igazi, egy normális ember, aki igazán szeret téged. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!