Femináci mendemonda vagy a férfiak tényleg dobnak egy nőt, ha sikeresebb náluk?

Nőként mondom, hogy ez phaszság. Nem, a férfiak nem félnek az erős nőktől. Nem, nem zavarja őket, ha sikeresebb vagy. Ha egy arrogáns hisztis ki ha nem én ringyó módjára viselkedsz, aki nem bírja ki, hogy ne éreztesse az akármilyen fölényét, azt általában nem viselik el, én sem tenném.

Párom anyja ilyen egy pitsa, rohadtul irritált, mikor először megismertem és folyamatosan a 3 diplomás sztorijával jött meg azzal, hogy ő mennyire klassz. Valószínűleg ezért is nőtt fel a párom apa nélkül és ezért is volt sokáig a béka segge alatt az önbizalma.

Aztán idővel nálam is elindult a szekér és nem voltam az az egydiplomás kis senki, szegény család gyereke, akinek megismert, akkor már mindenáron ki akart engem is ebrudalni, mert nem ő volt az isten a famíliában. Szerencsére én nem változtam, nem vagyok az a nő, aki tönkretegye az egójával a párja önbizalmát.

Lényeg a lényeg, sok ember az önbizalomhiányát akarja tompítani azzal, hogy hajt mind a bolond, de sosem sikerül neki. Mindig is bizonytalan lesz magában és nem bírja ki, hogy a tényszerű eredményeit ne lobogtassa. Rengeteg ilyen nő van, főleg magasabb munkakörökben. De rengeteg ilyen férfi is. A megrögzött kontrollálók, a minden vitában irreleváns magamutogatással érvelők... Ezek a nyomorékok találják ki azt, hogy a másik a rossz, amiért őfelségétől beijedt. A francokat ijedt be tőlük bárki, csak normális ember nem akar egy parazita bohóccal élni. :)

Most tekintsünk el a nemektől.

Érdekes viselkedés az, hogy ha valaki sikeresebb akkor az irigység vagy az egózás az első reakció.

Nem inkább az, hogy példát vegyek róla, tanuljak tőle, próbáljam magamba szívni azt a hozzáállást, amivel ő eléete a céljait. Es nem az, hogy büszke vagyok rá, mert szeretem, és ha ő boldog akkor en is.

Hnm érdekws. Szerintem egy ilyen férfi nem kapcsolatban él, csak valakit használni akar dugásra, egó fenyezésre, és az idióta múltszázadi elvei érvényesítésére.

És nem, szeremcsére nem minden férfi ilyen, nagyon kis hányada csak.

12

Akkor vizsgáljuk meg megint a dolgot ahogy szokott lenni.

A férfit mi érdekli? Hogy, hogy néz ki a nő, milyen a társasága. Ennyi. Nem érdekli a nő karriere, hogy hány diplomája van, hogy ő mos fel más után vagy ő rúgja ki az ilyen olyan menedzsert.

Fordítva viszont tetszik nem tetszik a céltudatosban benne van, hogy valamit el akarjon érni, ergó keressen valamennyit.

Tehát még mondjuk a férfit nem érdekli a másik eredménye, addig a másik felet ilyen tekintetben nagyon is érdekli. Így ha a a férfi sikeres ez van nem dörgöli az orra alá, ha pedig a nő sikeres és megtartja magának akkor sincs semmi baj.

Amikor elkezdik a másiknak ajnározni magukat, meg úgy viselkedni mintha többet érnének, na azt nem bírja sok ember.

Egy bizonyos pénz után már le se szarja az ember, hogy mennyit keres ha megvan egy normális életszínvonal és kellemesen telnek a napok. Ha pedig a másik ilyenkor elkezdi magát isteníteni, hogy ő azért csak diplomás vagy csak jobban keres, na abból senki nem kér.

#12. Érdekes viselkedés, de sosem tudhatod, mikor fogsz ki egy ilyet.

Nem mondom, hogy ez már egyből diagnosztizálható nárcisztikus személyiségzavar, de mindenképp egy nárcisztikus jellemvonás. Sajnos több emberben megvan, mint hinnéd.

Az én rokonságomban is van olyan személy, aki BÁRMIRE képes irigykedni, de szó szerint bármire. Én sem vagyok szent, kívülállókkal szemben engem is elkap néha az irigység, amit csak tudatosan lehet kontrollálni. Viszont az eszembe nem jutott volna, hogy a párom sikereire legyek irigy, és próbáljak rajta túltenni.

Természetesen nekem is feltűnhetett volna, hogy ha nekem vagy a családomnak összejött valami, akkor hirtelen a volt anyósomnak is arra volt szüksége. Viszont nem láttam, vagy inkább nem akartam látni. Egy szerető családi kört vizionáltam. Nyilván a volt párommal jártam, nem pedig az anyjával, de sajnos ahol ilyen a családi mentalitás, az akaratlanul is kihat az utódokra. Sokat számít, gyerekként mit szív magába az ember, meg ugye felnőttként is, ha még ott lakik.

Sosem voltam az, aki halálra dicsekedett volna az egy diplomájával, de igen is, a közös ünneplés jólesett volna. Exem ráfogta, hogy hiába tudta hónapokkal előtte, nem adtak neki szabadságot... Persze ha az anyjának hirtelen kellett valami, akkor egyik napról a másikra kiadták a szabit érdekes módon. Mindegy is, ez a kapcsolat már több irányból bomlott, de a mai napig fáj, hogy a sikereimnek sem tudott őszintén örülni, hiába állította az ellenkezőjét.

Egy toxikus párkapcsolatomnak részben azért vetettem véget, mert bármilyen sikerem volt a párom próbált visszahúzni, iszonyatosan irigy volt. Nem dobni akart, de amikor tanultam, folyamatosan fúrt engem, hogy minek még egy szakma, minek nekem jogosítvány, minek veszek autót stb. Egyre tanultabb és önállóbb lettem, őt pedig ez eszméletlenül frusztrálta. Végül én menekültem el tőle.

Nyilván nem minden férfi ilyen, de van akit megrémiszt egy talpraesett nő, van alapja ennek a kijelentésnek.