Voltál már ilyen helyztetbe ? ha igen ak ezt ajánlonrá!

Újabb semmitmondó álbölcsesség.

Attól, hogy nem bocsátok meg azoknak, akik bántottak, attól még nem fogom egész életemet az amiatt való dühöngéssel tölteni, ez nonszensz. Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet megbocsátani.

?

En megbocsatottam atvert ujra.:D

Fúh, ez egy érdeke téma. Egyetértek a kérdezővel annak ellénre, hogy a megfogalmazás alapján lehetne harmadik sarok egy háromszögben, amiben Oravecz és Coelho a másik kettő.

Volt jónéhány konfliktusban részem az életemben, és utólag elmondható, hogy csak addig tudtam haragudni, ameddig meg nem értettem, hogy mit élt meg a másik fél. Akkor mindig rájöttem, hogy őt is meg lehetett érteni - nem tolerálni, csak megérteni.

Sokan néztek/néznek amúgy emiatt hülyének, mondván milyen könnyen megbocsátok, mintha naiv lennék. Ugyanakkor ez egy félreértés, ugyanis az, hogy megbocsátok nem jelenti azt, hogy meg nem történtként kezelem a dolgot. Egyszerűen annyi, hogy nem haragszom, nem vagyok megsértődve, és inkább érzek sajnálatot, elfogadást.

Tegyük fel, hogy a szemembe hazudik a párom. Nyilván először azt fogom gondolni, hogy ennyire nem számítok neki, és hogy egy kígyó. Aztán észreveszem, hogy ez valami gyerekes fixáció nála, és az egészet félelemből csinálja. Ekkor mmár nem haragszom, nem veszem magamra.

De: ettől még nem fogok bízni benne, hiszen nem tudom, mikor mond igazat és mikor nem. Valószínűleg felnézni sem fogok tudni rá egyhamar. Ugyanakkor nem fogok rá haragudni érte, ha változtatni szeretne rajta segítek neki. Ha nem változtat, akkor valószínűleg elhagyom, mert számomra ez nem tolerálható, de akkor sem haragszom.

Azért értek egyet a kérdezővel, mert tényleg mindig jobban éreztem magam az ilyen felismerések után. Azért haragudtam, mert úgy éreztem engem akar minősíteni a partnerem. Amikor rájövök, hogy nem ez történt, akkor lekerül rólam ez a szociális súly és megkönnyebbülök. Úgymond "kikerülök a képből". Ami tényleg jó érzés.