Miért nem akar velem szakítani a barátom, ha ennyire közömbös az irányomba?

A barátommal szinte alig van köztünk intimitás. Már ott tartunk, hogy kb lakotarsak vagyunk csupán. Rengetegszer leultem vele erről beszélni, mondtam neki, hogy nem baj, ha nem érez irántam már úgy, mint az elején. Van ez így, csak mondja ki. De ehelyett állandóan ellenkezik, bizonygatja, hogy ez nincs így, ő most is vonzónak tart és fontos vagyok neki és nem akar szakítani.

Most nem arról van szó, hogy én nem tudom neghozni a végső döntést, mert lényegében ez már megtörtént bennem, de iszonyatosan visszahuz azzal, hogy nem vagyunk közös nevezőn ebben és ezzel valamilyen szinten hiteget, meg reményt kelt bennem, ahelyett, hogy hagyna továbblepni.

A kérdésem az, hogy miért viselkedik így egy férfi, ha semmi előnye nincs ebből?

Az ő lakásában élünk, az én cuccaim miatt el sem férünk rendesen mióta osszekoltoztunk, semmi nem jó neki úgy, ahogy én csinálom, anyagilag jobban áll, nem szorul rám, simán találna olyan nőt, aki vele egy szintén van ilyen téren, honapok óta le sem fekszik velem, korábban is kb 2 hetente voltunk együtt, akkor is nekem kellett kezdeményezni, de legtöbbször akkor is elutasitott most meg már nekem sincsen hozzá kedvem.

Így nem értem, hogy miért csinálja ezt! Könyörögtem, hogy mondja el, de semmi. Csak hallgat. Én ezt tényleg nem bírom. Miért ilyen kegyetlen valaki? Mi jó van neki ebben?