Hogyan szakítsak a barátnőmmel?

Ha valaki szereti a másikat nem a szakítás gondolata az első. Nem menekülhet mindig az ember a problémák elől, mert akkor sose fog megállni. Nem lesz egy hosszútávú kapcsolata sem. Ezért írtuk jópáran, hogy első a megbeszélés. Ha nem megy akkor sem az van, hogy meg se próbáltuk helyrehozni, pedig lehetett volna.

Aki azt mondja, hogy ez mindenképp szakítás gondolkozzon el azon, hogy neki milyen érzés lenne ha csak úgy otthagynák és fel se merült a probléma lehetősége, esélyük sem volt megoldani, pedig minden kapcsolatban vannak problémák és nagyrészt meg lehet őket oldani. Én tudom, hogy ez kegyetlen rossz érzés. Tapasztaltam már párszor.

Szóval igen. Első a probléma megbeszélése. Ha nincs rá megoldás akkor legyen vége. Akkor viszont határozottan, és őszintén. A könnyek pedig vele járnak.

21: a kérdező nem a probléma megoldásra, hanem a szakításra kért tanácsot.

A szakításra az a tanács, hogy szakíts, és ott már ne a problémákat beszéld át.

Ha a problémákat akarja átbeszélni, akkor meg ne fenyegesse be a másikat szakítással.

A kettő továbbra sem keverendő, abból a játszmából, hogy "majd a szakítás észhez téríti" ki lehet jönni jól, de általában inkább javíthatatlan sebeket ejt a kapcsolaton (és akkor is lehet javíthatatlan a seb, ha együtt maradnak, például, ha az elhagyni szándkozott fél annyira beijed, hogy átmegy egy teljesen megalázkodó, mindenben engedő személynek)

21, 22, 23: mind igazatok van.

Annyit tennék hozzá, hogy igen, először meg kell próbálni megoldani, és jelezni a problémát. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha pontosan érzik, mi a probléma, megfogható, és van rá motiváció, hogy megoldják. Ekkor még szóba se szabad hozni a szakítást, mert ekkor még az kell hogy legyen mindkét félben, hogy akarja a kapcsolatot, szereti a másikat, ez a motiváció.

Ha nem akarja valamelyik fél, akkor onnan már igaz, hogy nem érdemes szegény lányban reményt kelteni, változással (miben változzon? Nincs is megfogható probléma) zsarolni, mert ahogy előttem leírták, sebet ejt a kapcsolaton, megalázkodik, teper, aztán ha mégsem akarja a másik fél, akkor rossz érzés marad mindenkiben.

Tehát a kérdezőnek először el kell döntenie magában, hogy akarja-e a kapcsolatot. Ha igen, lát rá esélyt, akkor egy szóval sem emlegetni a szakítást, mert az zsarolásként hat, hanem megbeszélni a problémákat hibáztatás nélkül.

Ha tudja, hogy nem akarja már a kapcsolatot, akkor viszont megingathatatlanul ki kell tartania a könnyek ellenére is, és mindent megtennie azért, hogy minél kevésbé fájjon a másik félnek. Elmondhatja, hogy szereti, értékes ember, együtt sírhatnak, és igen, jó, ha megfelelő környezetben teszi ezt. Segítséget, tanácsot nyújt, hogy minél hamarabb tovább léphessen. De itt ne keltsen már reményt bizonytalankodással, visszatáncolással. Csak akkor lépje meg ezt, ha már biztos benne.

Sajnos tudom, milyen nehéz, nemrég így szakítottak velem, elég hasonló sztori :(

"senki sem mondta hogy játszmázni kell. Tanulj meg olvasni. Én csak azt mondtam, higy nem feltétlenül kell elsőre feladni, csak mert valamiért nem érzi jól magát."

Egyet kell értenem! Az olvasni tudás jó dolog!

A kérdező a szakításra kért tanácsot. Ezek után magyarázhatod, hogy de meg kell menteni, de ő akkor is arra kért.

Segítek! Ha valaki azt kérdezi, hogy hogyan kell körömpörköltet csinálni, akkor hiába kezded el győködni, hogy csináljon inkább wellington bélszínt, mert az mennyivel finomabb, ő nem erre kíváncsi. Lehet, hogy igazd van, de neki akkor is a pörkölt receptje kell.

Remélem ezt azért sikerül felfogni

26: mert akkor nem szenved sérülést ha csak benne vak a kapcsolatban, nem vágyik a másikra, nem kívánja, úgy érzi, hogy vége?

Vagy jobb lenne, ha miközben lelke mélyén már tudja, hogy vége, de húzza az időt? Mindkettőjük idejét?

Igen, velem is szakítottak, nem is egyszer (sőt, nem másfél éves kapcsolatban, hanem eljegyzés után, és bőven idősebb korban). Piszok nehéz volt, de egyet mondok! Jobb szakítani, mint szenvedni egy rossz kapcsolatban.

Elolvastad a kérdező kérdését?

"Viszont belül már gyomorgörcsöm van napok óta, hogy színlelnem kell a boldogásot előtte, a családja és a családom előtt is."

Ez szerinted mennyivel jobb, mint amit a lány fog átélni? Ha nincs egymással több dolguk, akkor nagyon jól látja a kérdező, hogy szakítani kell, mert most piszok rossz lesz mindkettőjüknek, aztán mindketten kezdhetnek valami újat építeni.

Közben lett valami fejlemény, kedves kérdező?

Szerintem ha ezen töröd a fejed régóta, akkor esetleg elhinthetnéd, hogy nem szeretnél nagy karácsonyi ajándékozást, és akkor nem kerülsz emiatt kellemetlen helyzetbe. Így karácsony előtt is szakíthatsz.

Ha mindenképp meg szeretnéd várni az ünnepek végét, akkor valami olyasmit adj, ami praktikus és jól jön neki, ne szentimentális értékűt/jellegűt, mert rossz érzést kelt majd, hamisnak hat utólag. Egy praktikus ajándékban viszont benne van a törődés és a másik szeretete, értékelése emberként, nem csak romantikus értelemben, ezért talán az nem fájna. Ezzel a gesztussal kifejezheted, hogy nincs bajod vele, kedves, értékes embernek tartod és szereted, de nem olyan szerelemmel.