Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan szakítsak a barátnőmmel?
Röviden egy kis háttér: kb másfél éve jöttünk össze és az elején minden nagyon jó volt, aztán a tavaszi covid-os időszak alatt átcuccoltam hozzá (otthonról dolgoztam már akkor is) és nagyon jó volt vele együtt lenni, nyáron pedig visszaköltöztem haza. Viszont valami kb egy hónapja megváltozott, mert állandóan azon jár az eszem, hogy szakítanom kellene vele és jobb lenne nélküle nekem és neki is nélkülem hosszabbtávon. Nem látom azt, hogy menne bármerre ez a kapcsolat és egyáltalán nem tudok elképzelni, hogy vele éljem le az életemet, akkor meg miért húzzuk egymás idejét?
A gond csak az, hogy magamban már nagyjából elhatároztam, hogy szakítani fogok vele, de itt a karácsony...képtelen vagyok előtte kimondani ezeket a szavakat, mert nem akarom megbántani és főleg így az ünnepek előtt. Viszont belül már gyomorgörcsöm van napok óta, hogy színlelnem kell a boldogásot előtte, a családja és a családom előtt is. Adjatok valami tanácsot mert teljesen kikészülök :(
23/f és 21/l
"Mondj el neki bátran minden gondolatot, hogy mi a gond. De ne azzal kezd, hogy ennek vége van. Első körben próbáljátok meg megoldani, mert lehet csak egy olyan apróság hiányzik, ami neki eszébe juthat te meg nem is gondoltál rá."
Ha van rossz tanács, akkor PONT ez az!
De! Azzal kell kezdeni a szakítást, hogy vége van. Ott és akkor. És nincs "de megváltozom", "de beszéljük át", "csináljuk másként".
Mert annak nem szakítás vége, hanem az egész nyűglődés folytatása, amiben az egyik egy darabig teper mint állat, a másik érzi, hogy továbbra sem az igazi, és a végén újra szakítás a vége, amiben még rosszabbul érzik magukat, mert az egyik mindent beleadott, a másik pedig szégyenli magát, hogy mégsem megy.
A szakítás valójában nem akkor történik meg, amikor leülsz vele beszélni, hanem előtte akár hetekkel, hónapokkal, amikor meghozod a döntést, hogy le fogsz ülni. Onnantól már csak időhúzás az egész, és nem akkor kell elkezdeni megoldani a probléákat, amikor elhangzik a "vége" réz, azt az előtt kellett volna, hogy döntésre jutott az egyik.
Ha szakítani akarsz, akkor a szemébe mondod felnőtt módon, vállalod érte a felelősséget, de nem hagyod, hogy elkezdjétek az egészet visszacsinálni.
Ha vissza akarod csinálni, akkor meg nem szakítani kell, hanem leülni, és megoldnai a probémákat.
14: sírhatsz vele, támogathatod, bármit mondhatsz, és tehetsz, hiszen nem utálod, egyet leszámítva! Bármi is történik, a szakítás az szakítás. Csak azért ne mond, hogy mégsem, mert akkor abbahagyja a sírást.
A legjobb, ha olyan helyen szakítasz, ahol ott tudod hagyni a másikat biztonságban (tehát nem beültök az autóba és elmentek valahova, nem a te lakásodon, hanem mondjuk nála). Akkor ha nagyon kivan, ott tudod hagyni, hogy megeméssze, és megnyugodjon.
Ez a része sosem egyszerű egy normális embernek, de ezt nem nagyon lehet megúszni.
18: ez a legrosszabb módszer.
Ez ugyanis ilyen formában se nem szakítás, se nem megbeszélés, hanem egy ultimátumként hangzik majd (ha lecsupaszítod a rizsát akkor ez a "szakítok, ha nem lesz ez+ez" esete).
Ha szakítani akar, akkor szakítson, és ne adjon ezerféle utat visszafelé.
Ha kapcsolatot akar javítani, akkor üljön le, javítsák meg, beszéljék át, de a kettő keverése a legrosszabb taktika.
Basszus, felnőtt kapcsolatok rovat, ne gyerekeskedjünk már, hogy szakítok, de úgy, hogy félig nyitva hagyom az ajtót, hogy mégse, ha úgy alakul. Dönteni kell, hogy szakítás vagy maradás, és utána végigvinni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!