Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy dolgozzam fel azt, hogy végig néztem, ahogy valaki ennyire tönkremegy, megváltozik?
Első kapcsolatom volt az exemmel, ami nem rég véget ért, már nem először, többször külön mentünk.
A "legszebb" éveimet töltöttem vele, a késői tini, korai húszas éveimet.
Amikor megismertem, egy szeretetteljes, ambiciózus, szerethető ember volt, tele vidámsággal. Sosem élt kicsapongó életet, nem bulizott, nem volt semmi káros szenvedélye. Azt hittem, találtam egy normális embert, akivel leélhetem az életemet. 8 évet töltöttünk együtt, de az utóbbi 1 évben 180 fokos fordulatot vett.
Megrögzött hazudozó lett, szerencsejáték függővé vált, elverte minden pénzét, sőt, meglopta a saját családját. Már ekkor azt mondtam, mikor kiderült, hogy ebből nem kérek. Sokkolt. De mégis visszafogadtam, hittem benne, hogy talán jó útra térhet, hisz már kiderült minden turpissága. Hiba volt.
Nem változott meg, csak ígérte.
Visszatért az életembe azért, hogy hazudozzon és ígérgessen tovább. Hogy kihasználjon. A hab a tortán az volt, hogy mindezek ellenére, hogy én mindenben mellette maradtam, támogatni próbáltam, próbáltam dolgozni rajta, hogy újra bízhassak benne és minden jó legyen, ő elárult engem.
Minden nap azzal hitegetett, hogy a változás útjára tért, már csak miattam is, és mennyire hálás, hogy én vagyok neki, az egyetlen ember, aki fontos még neki, és aki mellette maradt. Ismerkedni kezdett mellettem.
Nem elég, hogy alapból tönkre tett a dolgaival már lelkileg, képes volt ezt megtenni. A szemembe hazudni, hogy mennyire fontos vagyok neki, közben meg másra vágyott volna.
Tudnám miért, hisz semmit nem tudna adni így egy új jelöltnek.
Egy világ omlott össze bennem, hogy hogy lehet valaki ennyire érzéketlen, önző, manipulatív.
Ha nem szeretett már, akkor miért nem volt képes félretenni a saját érdekeit, már csak az emberi oldal miatt is, hogy miken keresztül mentem érte / értünk / miatta.
Fogalmam sincs hogyan tovább.
Örülök, hogy felismertem végre milyen ember, de ez annyira hihetetlen.
Hogy létezhetnek ilyen emberek?
Hogy volt képes hozzám hazajönni és tenni a szépet, beszélni a jövőről úgy, hogy közben mással beszélgetett meg találkozott?
Miért kellett ezt csinálnia?
Tudom, hogy ez őt minősíti, nem engem.
De folyamatosan az a kérdés jár a fejemben, hogy mivel érdemeltem ezt ki?
Igen, naiv és hülye voltam, nem lett volna szabad hinnem neki. Nem lett volna szabad hagynom, hogy kihasználjon.
De honnan tudhattam volna, ha évekig nem ilyen volt? :(
Ekkora bűn, hogy hittem benne? :(
Hogy képes valaki megtenni ezt egy olyan emberrel, aki hosszú évekig a társa volt és minden szörnyű dolga ellenére hitt benne és kitartott mellette?
Mihez kezdjek most? Nem tudom, hogy fogom ezt megemészteni.
Volt már, hogy szakítottunk, azt is borzalmasan éltem meg, azóta nem vagyok önmagam.
Az önértékelésem egyenlő a nullával.
Most talán könnyebb lesz, mert megtapasztaltam az újrakezdés óta, hogy milyen is lett ő valójában.
De én még soha nem szakítottam, soha nem veszítettem el embert az életemből, aki előtte évekig az életem, a mindennapjaim része volt, majd egyik pillanatról a másikra a kommunikáció, a személyes kontakt 0 lesz.
Fogalmam sincs, hogy kell egy ilyen helyzetből felállni, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy ő számomra soha többé nincs már. Ennyi év után nem tudom. :(
8:
Tehát ha valaki megadja valakinek a bizalmat, a jóindulatot, kinyitja valakinek az ajtót, az automatikusan azt érdemli, hogy visszaéljenek vele és kihasználják?
Elb@szott egy gondolkodásod van.
Igen, nekem sem kellett volna már hinnem neki, de normális ember nem viselkedik így egy embertársával sem, nem hogy a párjával.
Azért, mert ő rossz ember, nehogy már ezért én vállaljak felelősséget.
Az én döntésem volt, hogy hittem neki, de az meg az ő döntése volt, hogy átvert és nem tiszta lapokkal játszott.
Rengetegen mellettem voltak és szóltak.
Én is tudtam, hogy csak valami csoda folytán lehet ennek jó vége.
De annyit kattogtam akkor, hogy "mi lenne ha", hogy úgy gondoltam, hogy akkor azt bánnám, hogy nem próbálom meg újra.
Így legalább megtapasztaltam "mi van ha", felnyílt a szemem és megláttam, milyen ember lett belőle..
Szerintem így könnyebb lesz az elengedés, mintha azon filozofáltam volna, hogy lehet-e még jövőnk. Akkor még csak a szépet láttam benne.
Köszönöm a kedves szavaid, 12-es.
Igen, olyan embernek tartom magam, ahogy leírtál.
Remélem ha rendbe jövök, lesz majd egy hasonló ember, akivel összehoz a sors, és kölcsönösen meg tudjuk becsülni egymást. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!