Ahogy idősödünk ennyire megváltozik körülöttünk az élet?

Én már nagyon régóta eérzemezt, mivel mindig csak érdek-barátaim voltak, munkahelyen sem sikerült barátokat szerezni

A családosodás miatt is széthullnak kapcsolatok, ha pl. neked nincs de haveroknak már igen, mivel más élethelyzetek, más problémák, ők már gyerekeseskkel járnak össze stb.

Én mondjuk elhúzódó egyetemi éveim vége felé éreztem ezt illetve fiatalon. Vagy én nem értem rá, vagy más nem, vagy pénzünk nem volt. Később senki nem ért rá mert dolgoztak, családoztak.

Én mióta dolgozom azóta érzem azt, hogy teljesebb életet élek. Akad 1-2 barát akikkel tartom a kapcsolatot, vagy vannak hobbijaim, kikapcsolódom. Szerencsére anyagilag is megengedhetem magamnak a kisebb élményeket. Illetve egyedül is feltalálom magam és kimozdulok.

*ja meg időnként talán jó újra felélénkíteni a kapcsolatot tehát pl gyakrabb találkozásokkal

gyakoribb; mármint pl mondjuk 2havonta egy is valakinek olyannak számit.

Nagyjából ugyanez.

Barátoknak párkapcsolata van, házastársa de van, aki várandós is.

Mind dolgozunk és a fele nem hétfőtől-péntekig.

Nekem sajnos(!) kedvem sincs.

9 óra munka után szellemileg, lelkileg, idegileg hulla fáradt vagyok és valahogy az emberből is sok egész nap után. Csak néhány munkatárs elviselhetetlen, szóval nem ezért, hanem nekem extrém sok egyedüllét kell.

Munka mellett háztartás, próbálom képezni magam és sport. Hobbijaimra rég nem volt időm.

Szóval igen...

És igen, sokakkal a 2 havonta találkozás már gyakori.

Olyankor pár órát érünk rá egymásra, egyikünk álmosabb, mint a másik és sajnos, ha magunkról, az életünkről mesélünk a másiknak, az egyenlő a panaszkodással, mindegyikünknél.

Családi gondok, pénzügyi, munkahely, nem találjuk a helyünket...

Most is hatnapos munkahét jön.