Hogy tettétek túl magatokat a legutóbbi szakításotokon?

Most őszintén mit lehet csinálni? Akassza fel magát valaki? Marhaság.

Bánkódni pityeregni agyalni rajta hónapokig? Mi értelme? Mitől lesz jobb?

Csak az időnket pazaroljuk el feleslegesen, amiből úgy sincs sok.

ÉN azt mondom, hogy ráérünk pityeregni búslakodni majd 50 éves korunk felett, de fiatalon élvezzük az életet, amiből sajnos kevés van.

2.5 éve ért véget az utolsó kapcsolatom, de 3,5 éve egyszer már szakítottunk. KB fél év szünetet tartottunk.

Igazából nehezen dolgoztam fel, mert történt 1-2 súlyos esemény.

Aztán ettől részben függetlenül 1 éve járok rendszeresen pszichológushoz és ennek a munkának most ért be a gyümölcse.

2 napja tettek laptára. Elég nehéz, mert minden gondolatom, percem és pillanatom ő tölti ki... és a fájdalom ami azzal jár, hogy nem kellek neki.

Ismerősökkel vagyok, vagy beszélgetek velük munka után messengeren. Próbálom lekötni magam könyvekkel és ha már nem leszek fosul, megint Tinderezek, Badoozok vagy mittudom én. Nem tudok mit tenni, ki kell várjam a végét akármennyire szar is az egész.