Abnormális ez az érzés vagy volt már nektek hasonló?

Az ember mindig visszakapja a sorstol elöbb vagy utóbb.

De bennem nincs is nem is volt ilyen akarás hogy már csak azért is mert megérdemelné ezért ahogy csak tudok keresztbe teszek neki.

Talán azt az egy dolog fáj neki neki a legjobban amit eddig sosem tettem de most igyekszem megtenni hogy végleg befejezem és csak a minimálisat fogok vele komunikációra forditani amennyi a gyerek miatt kötelező.

Ahogy irtam is .. mindig visszatáncoltam, ameddig külföldön dolgoztam (most is ott vagyok) csak hogy 1x előfordult olyan is amikor fiuval találkozott miközben "raktárt pakolt csak" az elmondása szerint csak hogy nagyon más helyen látták éppen akkor és le is bukott , akkor a bizalmam teljesen elveszett felé, szóval csak belegondolok abba amit nem is irtam hogy 3 év alatt ami alatt én közeledni probáltam és orrba szájba dicsértem őt ellökött magától hogy hányszor hazudhatot és hányszor csalhatott is meg.. ugye 3 év az sok idő szex és minden nélkül de itt most egy ölelést vagy akár 1 olyan napot amikor munkából hazajöttem és főzött volna nekem valamit olyan sem volt.

És ha bármit ami "rossz érzés" mondani mertem akkor akár a gyerek elött veszekedni kezdett és ezért én ezt meg sem kockáztattam csak inkább felmentem a galériára munka után és lefekudtem aludni.

A legrossza az egészben még mindig az hogy Álom családot akartam és huhh de sok ismerős és történetet hallottam hogy kik hogyan rontották el (eljárogattak otthonról , haveroztak ameddig az anya szenvedett a gyerekkel, csajozgattak stb ) és ezekből tanultam és ... bármit amit csak tudtam igyekeztem megadni, és bármennyire is ellökött én mindig ott voltam és a " nevelőotthonos múltam miatt" tudta hogy nekem a család és az hogy a gyerekemnek rendes családja legyen az az álom és a legfontosabb, ezt már gyerektervezésnél pontosan tudta és végül esélyem sem volt.

Sajnos rengeteg jele volt csak nem akartam hinni nekik és nem akartam látni de nem vonzódott hozzám ezért tolt el (discoba eltudott menni , idegen srácokkal tudott találkozni) az én visszacsatolásom meg nem volt elég neki.

Sajnos minden értelemben teljesen tönkretett és amit irtam az igaz, most valami változott ha kcisit is de valami igen.

már nem reménykedek abban hogy jó lehet mert annyira tönkretette belüle a lelkem hogy ezt már semmivel sem lehet visszahozni és sosem tudnék már benne semmilyen téren megbizni.

Most lapátolom magam szépen lassan és reménykedek hogy 1x lesz olyan aki ezt a hozzáálást nem gyengeségnek tekinti.

nem is voltunk házasok.

Csak azt fizetem és még birosági végzés sincs, sőt el sincs inditva szóval nincs összeg megállapitva és ahogy eddig is küldtem most is küldöm hogy mindent tudjak bizonyitani majd amikor hivatalos lesz az egész, sőt kb a fiamat alig ismerem mert én kint dolgozok értük.

Most már kint dolgozok magamért és havonta egy fix időpontban küldöm haza a pénzt és amikor hazamegyek onnantól kiveszek egy albérletet és egyből elinditom a gyermekelhelysezési pert és nyilván mindent hozzá fogok igazitani viszont és sajnos ez valóban igy van ameddig ilyen pici sokmindenben nem szabad reménykednem. Ahogy az ügyvéd is mondta első lépés az összeszoktatás azaz addig utazhatok le vidékre bp ről hogy összeszokjunk (jogos) mivel nem is ismer, utána még mindig nagyon pici tehát legjobb esetben a 2hetente hétvégét kapom meg viszont ahogy mondta is ha minden rendben van akkor ezt meg szokták azért adni, késöbbiekben ha nagyobb lesz akkor jöhet a többi vagy több de sajnos igyis csak morzsákat fogok kapni a fiam gyerekkorából.

lehet hogy beteg vagyok... sokszor kivánom hogy bárcsak olyan "leszarom" lehetnék mint akik inkább szabadok akarnak lenni és boldogan otthagynak mindent mert akkor nem lenne egy katasztrofális szenvedés az életem... Nyilván és jelenleg most nem tudnék senkivel sem összejönni de szeretnék egy rendes családot akikért érdemes bármit megtenni és cserébe szeretet van...

probálom röviden leirni hogy ne legyen "agyramenő"

kb 5-6 éve ismerkedtünk meg abból 2 évig csak találkozgattunk és ez igy tioszta is volt mindenkinek de ő elkezdett többet érezni és megadta nekem azt amire a legjobban vágytam és ugy is viselkedet azaz elkeztem otthon érezni magam főzött bújt cuki volt és nem csak átjárás lett hanem összeköltözés, de egy momentumot nagyon ki kell emelnem ami elötte 1 évvel volt ezt akkor annak fogtam fel hogy nem elég neki a szex és meg akar szerezni ezért mondhatta.

Eljött egyszer az irodához ahol dolgoztam és beszélgettünk és mondott egy olyat hogy "szeretne tőllem 1 gyereket de nem kell vele foglalkoznom" na ez akkor nagyon kicsapta a biztositékot mert ő tudta hogy a nevelőotthon miatt én képtelen lennék a gyereket megcsinálni és utána otthagyni... ezért ezt ... okozott 1-2 álmatlan éjszakát maga a kérdés...

Ezután 1 évvel jöttünk össze amint fentebb is irtam és ezt a kérdés betudtam annak hogy " meg akar szerezni mert tudja ha terhes lenne vele lennék"

összejöttünk és rá 1 évre jött a tervezett baba. addig a pontig fuu nagyon jó volt minden nagyon édes simulékony volt de annyira hogy 1-1 már túl jó is volt.

viszont annyira akart gyereket fogantatás elött már kb fél évvel hogy és ezt elnézést hogy igy irom le de kb lelkiterrort nyomott rám: én óvatos voltam vagyis a végén mindig kivettem ez igy is volt ment is oké volt, de egy idő után szó szerint bármi áron azt akarta hogy ne vegyem ki és erőltette , persze itt is ovatos voltam de ilyenkor fél napig nem lehetet vele beszélni sem mert annyira átment nemnormálisba. (azért azt lehet hogy hozzá kell tenni ő 33 éves és a huga is akkoriba lett terhes és a barátnője is, mind 2 fgiatalabb nála 6-7 évvel) igy nagyon kényszert érzett magában hogy " ő már idős és ő még nem terhes"

és egy idő után terveztük a babát és akkor már nem vigyáztam terhes is lett ( hála istennek minden renbden volt rendes szüléssel) de a terhesség alatt teljesen megváltozott kb a 1.5 hónapnál jöttek a trimeszterek hányás rosszulét stb, na itt átváltottam olyanná aki mindenben segit neki és ha ő éjszaka akar somloit enni akkor öltöztem felültem a villamosra és kimentem szerezni ( utólag kiderült hogy nem csak a somlói kellet neki hanem akkor mentem el pl és tudta hogy kb 1 órát nem jövök haza ezért rá tud gyujtani)

Abszolut elhidegült vagyis nekem nagyon rossz volt de ő nem kivánt semmit ezért még aludni is külön aludtunk mert a közelségem nem volt jó neki. Itt már félig idegen voltam otthon aki dolgozik és hazajön de egy mosolyt sem kap.

Szülés után pedig jött a többi nyilván hónapokat vártam és bármiben amit tudtam segiteni akartam de egyszerüen nem engedte kia kezéből a gyereket (védőnő is látta és mondta hogy ez nagyon nem normális amit csinál) bármikor amikor mondtam neki hogy menjen el pl sétálni vagy barátnőivel legyen vagy ha 2 szabadnapom van a héten akkor azokon a napokon én felkelek a gyerekhez és neki nem kell ( de akár 5x is megcsináltam volna) semmit sem engedett ( ott volt a fiam de kb semmit nem lehettem) teltek a hónapok és nem változott semmi a baba nagyobb lett nyugodtabb lett akkor sem , már az anyjánál is lehetett hagyni de akkor is inkább elment discoba mint hogy velem ennyi idő után együtt töltsön egy éjszakát olyan szinten visszacsatolási hinyáa lett ( és vágyott a régi életére vissza hogy ....) én meg bárhogy dicsértem és vonzódtam hozzá ez neki semmit sem jelntet csak egy olyan ember voltam aki "lábtörlő" és mindig ottvan.

Sajnos utólag már látom és a titkos találkozása is azt mutatja hogy sokszor csalhatott is meg csak én ezt nem tudtam elképzelni akkoriban.

Én olyan voltam hogy "órákat sétáltam mert apa leszek és apa lettem" átmentem a csajozós kissrácból 29-30 évesen akkor egy utcán örömében ugráló emberbe aki apa lesz :) ezután jött az hogy a pénzzel nem volt elégedett és a külföldi miunkám is amit mondtam és most itt tartok... Egyre többet küldök annél több kell és már elvárássá vált az egész.

Borzasztó ez az érzés....