Mérgező kapcsolat után ? Lehet hogy nem lesz már jobb de úgy érzem jól döntöttem.

2 éve hogy megismertem a mostmár ex barátomat. eleinte minden happy jól elvoltunk távkapcsolatban éltünk (300 km tudom a távkapcsolat nem kapcsolat) De én úgy éreztem Ő az igazi. sajnos már az első hónaptól kezdve tiltott a barátaimtól, a bulizástól, féltékeny volt mindenkire aki körülöttem volt, de én mégis nagyon szerettem ezért próbáltam úgy élni ahogy Ő akarta, ennek eredményeképp az összes időmet vele töltöttem. Az elején volt munkája majd majdnem 1 évig semmi én mégis kitartottam mellette, volt hogy pénzt adtam neki hogy tudjon hozzánk átjönni mert csak itt lehettünk kettesben.Nehéz volt de átvészeltük.

Az elmúlt 2 hónapban elkezdett kevesebbet beszélni velem, és többet a kollégáival akik között pár lány is volt (együtt játszottak videójátékokkal amikkel eddig csak velem szokott) már amugyis elég frusztrált voltam mert a koronavirus miatt nem találkoztunk 4 hónapig. Sokat veszekedtünk én hisztiztem neki, mert az elmúlt másfél évben többet foglalkozott velem, és nekem ez egy éles váltás volt. nem tudtam mit kezdeni vele.

majd egy hirtelen halál eset következtében szinte abbamaradt teljesen a beszélgetés és minden. egyik nap még "szeretlek" másik nap már 1 szót alig birt visszairni. nagyon megrendítette ez a halál eset, ezért én 2 naponta ráirtam hogy támogassam (már amennyire lehet távkapcsolatnál, mivel nem engedte hogy lemenjek és mevigasztaljam) hogy szeretem és ha megszeretné beszélni itt vagyok, számíthat rám. kb a 3. ilyennél azt mondta hogy most nagyon rosszul van és nem akarja tovább ezt a kapcsolatot. messengeren szakított, a hab a tortán meg az hogy még csak egy külön üzenetet se kaptam. csak egy hosszú üzenet végére oda biggyesztette hogy nem akarja folytatni.

Végülis szakitottunk (szakítás előtt annyira aggódtam érte hogy 2 hét alatt fogytam 5 kilót) és abban a pillanatban azt éreztem hogy felszabadultam. de most így 2 hét után rám irt hogy nem akar rosszban lenni, hogy vagyok stb. sajnos hiányzik:) nekem Ő volt a legnagyobb szerelmem eddig. én már tervezgettem hogy összeköltözünk ( ezt meg is irtam neki) de aztán ez közbe jött. Nem mondom hogy én nem voltam hibás, de ha szeretek valakit akkor szükségem van a jelenlétére ilyenkor nem? Mindegyik barátom azt mondta jobb így, kitartottam mindenben mellette, mégis én könyörögtem mindig hogy találkozzunk sajnos. barátaimmal végre újra beszélhetek. függetlenül ettől nagyon szerettem.

Sok rossz dolog volt benne ezeket is beleértve, sokszor lelkileg megalázott, de sokszor meg felemelt. bár szerintem engem könnyű igy lelkileg kielégíteni egy szeretlek már elég.

Sok közös érdeklődésünk volt pl zongorázni akart tanulni én meg zongoráztam ugyhogy tanítgattam. a kutyánkat is imádta, a sógorommal is jól elvolt mert szeretett horgászni. a kapcsolatunk is nagyon bensőséges volt, a szex is nagyon kedves és érzelmes volt. nagyon szerettem. ezek miatt azt hittem Ő lesz az igazi. Még fiatal vagyok 20 éves de úgy érzem elrontottam ezzel sok mindent. a másik felem meg azt érzi hogy ennél csak jobb lehet. Szerintetek? Egy kapcsolatban nem szabad félni nem? Én sokszor rettegtem hogy elhagy. Még szeretnék utoljára találkozni vele mert sok cucca maradt itt a távkapcsolat miatt. azokat vissza akarom neki adni, nem akarok szemét lenni (bár mindegyik barátom azt mondta a helyemben felgyújtanák)