Honnan tudhatom, hogy az exem nárcisztikus/antiszociális, vagy csak én gondoltam már túl a dolgokat? Írna tapasztalatokat, aki már volt ilyen kapcsolatban?

Létezik az, hogy 6 éven keresztül nem ismerem fel, hogy ilyen emberrel vagyok? Lehet, hogy ezzel csak nyugtatni akarom magam, hogy nem velem volt a baj?

Vagy lehet, hogy tényleg normális volt és megváltozott?

Persze sok intő jelet olvastam már, de nyilván nem mind igaz.

Sok évig együtt voltunk és én tényleg azt éreztem, hogy nagyon szeret.. Vagy csak a megszallottsagot láttam rajta? El vagyok keseredve, hogy szűrhetnék ki legközelebb (ha ebből felállok) megegy ilyen embert.

Az alábbi jelek voltak/alakultak ki/vettem észre későn:

- nincsenek igaz barátai (kapcsolat elején is így volt, 1 volt neki csak, időközben teljesen eltávolodtak)

Tehát kvázi csak én voltam neki.

- családjával nem igazán szoros a kapcsolata

- az évek során ha én "szerettem" volna kilépni a kapcsolatból, mindig kitartóan, megbanast tanusitva visszasírta magát

(utána fogjuk rá változtatott, de elojottek más problémák)

- intimitás téren úgy érzem így utólag, hogy egy megfelelési kényszer volt rám rakva, de nem értem, mert közben azt is fújta hogy én vagyok a legjobb

- függővé vált (nem drog vagy ilyesmi, de ezt hagyjuk)

- vegefele folyton ígérgetett, de nem tartott be semmit

- folytonos hazugságok (egyszerű kérdésekben, dolgokban is, amikor az igazság se "fájt" volna, ez számomra érthetetlen)

- végül ő szakitott, de azóta sem igazán hagy békén, pedig elvileg nem akar már velem lenni. (attól most tekintsünk el, hogy ezt én miért "hagyom" stb, tudom hogy nem kéne, de most nem ez a lényeg)

Szerintetek vannak súlyos problémái, vagy én magyarázom be magamnak, hogy nekem könnyebb legyen?

Tudom, végeredményben ugyanaz, engedjem el. De nagyon nehéz, mert úgy érzem, hogy ezekután senkiben nem tudnék megbízni, hisz én hittem benne és abban is, hogy visszatér majd a helyes útra, de nem, inkább eltávolított engem is az útjából.

Kicsit félek attól is, hogy tényleg beteges amit csinál és mi lesz, ha én tovább lépek (amit akar, de mégsem, mert ha én hagyom, ő nem hagy békén),

De attól is félek, ha velem volt/van a baj, én gondolom túl, és más mellett majd normális lesz, mást majd tud őszintén szeretni hazugságok és ígéretek nélkül (ahogy engem is szeretett?sok évig), nekem ez hatalmas kudarc lenne. Nem szeretnék ezzel szembesülni, az ilyesfajta kontaktok már meg is szüntettem a közösségi médián, de előbb - utóbb valahogy úgyis a tudtomra jutna és nagyon fájna, ha mással tudna egy kiegyensúlyozott, boldog kaocsolatban lenni, ahol nem "kell" hazudoznia, stb..

Mondjuk nekem sem "kellett" hazudnia, talán azért tette, mert már sok volt a rovásán?

Szerintetek ha mással tiszta lappal indít, ezt fogja folytatni, vagy "rendbe jön" az ember.

Lehet, hogy erre csak egy pszichológus tudna válaszolni, ha elveszelgetne vele, mert talán már ő sem tudja, mi az isten van a fejében 😅.

De nektek mi a véleményetek, van-e ilyen tapasztalatotok?

Szerintetek el fog tűnni végleg az életemből, vagy direkt "bántalmaz" azzal, hogy azt mondja, hogy hagyjam békén, de ha békén hagyom, vissza-vissza tér?

Csak az a célja, hogy ne tudjam őt elfelejteni és ne lehessek boldog, akár egyedül, akár a jövőben mással?

Személyes kontaktra nincs igénye, "nincs rám szüksége", csak írogat, meg ilyesmi..

Nem tudom hova tenni ezt a jelenséget, de teljesen tönkre vagyok már menve...