Miért szakítottál a volt párjaiddal?

1. 3 éves kapcsolat, 14 voltam, mikor összejöttünk, ő 19. Nyilván nagyon máshol tartottunk az életben, ami akkor jött ki igazán, mikor ő elkezdett dolgozni, nekem meg még érettségim sem volt. Ő elég koraérett volt, én viszont rengeteget változatam. 17 éves korom körül beütott a bulizhatnék (nem pasizni akartam, csak szórakozni, utazni, fesztiválra, koncertekre menni), amiben ő nem volt partner.

2. 8 éves kapcsolat. Ő kiment külföldre dolgozni, mert itthon lusta volt befejezni a sulit, anélkül meg nem vették fel semmi normális melóra. Pár évig bírtuk így, de nem volt perspektíva. Mindig mondta, hogy hazajön majd, de nem volt semmi konkrétum. Úgy éreztem, nem haladunk semerre. 8 év alatt együtt sem éltünk gyakorlatilag.

3. Ég és föld voltunk. Utólag azt sem értem, miért gondoltam, hogy működhet. Ő iszonyatosan introvertált, magába forduló, keveset beszélő, magányos hobbikat kedvelő, utazni utaló ember volt, én meg pont az ellentéte. Gyakorlatilag normálisan beszélgetni sem tudtunk. Azért 2.5 évet lehúztunk, de hogy minek, azt ne kérdezd.

A negyedik kapcsolatomban vagyok most, és remélem, hogy ebből házasság lesz, nem szakítás.

Egyébként mindegyik szakítás teljesen békés volt. Bár egyikkel sem tartom a kapcsolatot, nem haraggal váltunk el.

1. 1 év 2 hó után, mert össze akart jönni a legjobb barátnőmmel. Igazából tényleg a küszömön állt, én csak megelőztem, hogy viszlát fiam! Xd

2. 8 hónap, ami tragikus módon úgy ért véget, hogy le kellett tiltani, mert zaklatott és az iskolában is folyton követett, mert nem akarta elfogadni az igazságot. Amúgy a krónikus féltékenység, semmitevése és az "Ahogy akarod, drágám" illetve "Nekem mindegy, drágám" című két válaszadásával az őrületbe kergetett, hogy nincs véleménye semmiről. Tanulni sem akart, nem voltak céljai.

3. Kitettem 4 hónap után, mert megszorongatta a karom és erőszakos volt meg folyton kiabált velem.

4. 6 hónap után szakítottunk, mert nem akart dolgozni meg segíteni semmiben sem. Elvárta, hogy eltartsák a szülei, ő meg csak edzett meg játszott a játékain.

Én csak egy 6 éves kapcsolatot tudok felmutatni.

Azt éreztette velem, hogy Ő jobb, okosabb, az ő munkája trilliószor fontosabb. A végén már minden mozdulatomba belekötött és többször kihangsúlyozta, hogy milyen szerencsés vagyok vele a kapcsolatban.

Egyébként a szex volt az első (és legnagyobb) törésvonal. Az első 1-1,5 évben én másztam rá folyamatosan, majd jöttek a problémák. Nagyon hipochonder volt, aki folyamatosan amiatt aggódott, hogy szívrohamot kap szex közben. Emiatt minden alkalommal, amikor heves szívdobogása volt szex közben (előfordul...) lelankadt és megvárta, amíg elmúlik. Majd elölről. Így lett nálunk a szex átlagos időtartalma 50-90 perc és ez nem garantálta, hogy el is élvezett (és én se feltétlenül), mert közben pánikolt, lelankadt, elmúlt, újra stb. Ezek után többször hencegett vele, hogy örüljek neki, hogy nem gyorstüzelő, más nők mit meg nem tennének érte...! De nem ez volt a legrosszabb része. Hanem az, amikor rájött, hogy hogyan tudná kicselezni a szex közben jelentkező többszörös heves szívdobogást. Úgy, hogy ha nem vagyok felizgulva, hanem csak szárazon bevágja nekem (=megerőszakol), akkor ő még gyorsan azelőtt elélvez, mielőtt meghalna. Hát nem zseniális? Az elején még mentegettem magamban (első kapcsolatom volt), hogy biztos csak nagyon megkívánt, legalább sikerült elélveznie, figyelmetlen volt stb. Ezt 2 évig elhitettem magammal, de fájt lelkileg és fizikálisan is. Kinyitottam szex előtt többször a számat, mantraként ismételgetve, hogy "előjáték, előjáték, előjáték", de csak lazán olyanokat mondott, hogy "majd felizgulsz menet közben" - mai napig laposra verném a pofáját a mai eszemmel. Azt se hagyta, hogy magamat simogassam, mert a korcs önérzetét sértette. Persze nyugis körülmények között is szóba hoztam a témát, megígérte, hogy minden más lesz, majd még aznap este/pár nap elteltével ugyanaz lett. Egyszer-kétszer hisztérikus lettem, a legdurvábbnál tényleg leállt vele, de én képtelen voltam megbízni benne ezek után, akárhányszor közeledett, én menekültem, nem tudott felizgatni onnantól kezdve sehogy. Beláttam, hogy így nem fog működni a kapcsolatunk és én szakítottam 6 év után. Szerinte én vagyok súlyos pszichiátriai eset, mert nem bírok túllépni a dolgon és újra kapcsolatba lépni vele.

Nem akarok köcsög lenni, de mikor ezeket a sztorikat olvasom, komolyan elgondolkodom azon, hogy mások hogy lehetnek ennyire szar emberismerők. És hogy vajon milyen személyiséggel kell rendelkezni ahhoz, hogy az ember sorozatban ilyen idiótákat fogjon ki.

Messze járok az igazságtól, ha azt gondolom, hogy a másik félben is van ilyenkor valami hiba?

#4-es vagyok.

Biztos bennem is van hiba. Erősen bántalmazó családból származom, a barátom már azzal levett a lábamról, hogy KEDVES és UDVARIAS volt hozzám és emberszámba vett (ez tökre szánalmasan hangzik egyébként). Most már - tapasztaltabban, tényleg felnőttként - szeretném azt hinni, hogy nem fogok még egyszer ebbe a hibába esni.

Teljesen független vagyok immáron mindenkitől, felelősségteljes munkám van (egyébként ez sokat segített), rengeteget változtam.

Aztán persze majd kiderül mi lesz :)

1. Borzasztóan kicsi volt a farka, én meg hittem a mesékben, hogy a szerelem mindent legyőz. Egy évig bírtam.

2. Nem lettem szerelmes

3. Érzelmi intelligenciája a béka segge alatt volt a srácnak.

A negyedik a férjem lett.

4# Mielőtt olvastam a második válaszod az elsőből sejtettem, hogy bántalmazó családból jössz.

Az exed valószínűleg nárcisztikus. Tapasztalatból írom, nekem is hasonló " családom" volt és hasonló bántalmazó partnereim.

Mindenképp foglalkozni kell ezzel, meg kell gyógyítani a gyermekkori sérüléseidet, mert ez egy séma és az ember újra és újra belesétál az ilyen kapcsolatokba. Nem azért mert hülye, nem azér mert gyenge, nem azért mert szereti ha bántják.

Hanem azért, mert számára ez a normális ezeket az embereket vonza be, azt gondolja, hogy ennyit érdemel. Ezt terápiával szépen meglehet gyógyítani. Önbizalom, önismeret, önszeretet, ezeket tanulni kell és ha szereted és megismered magad a múltad, hogy mit tettek veled, akkor nagyívben kerülni fogod az ilyen embereket, mert az elején kiszúrod a bántalmazás minden formáját. Lehet az verbális rögtön megszólal a vészcsengő, hogy innen menekülni kell, bármilyen cuki, kedves, helyes, bármit ígér, te szépen elballagsz onnan.