Sokk alatt vagyok még mert ennyi év után a párom szakított hogy nem vagyok elég jó neki?

Sziasztok. Én 19 évesen jöttem össze ugye akkor a volt párommal, 25 vagyok most tehát 6 évet jártunk együtt. Ő 27. Nekem ő volt az első kapcsolatom, minden vele történt-neki előttem voltak barátnői meg ilyen egyéjszakás dolgok, de ilyen hosszú kapcsolata senkivel- tehát mondhatjuk hogy ő akkor kiélte magát velem ellentétben, mert nem voltam mással-de erről le tudtam volna mondani. Ismertem hogy milyen teljesen egymásra voltunk hangolva, a humorérzék, közös kis hülyességek amiket más nem értett, bolondozások, tényleg olyan egyedivé vált a kapcsolatunk.

Az mindig gondot jelentett hogy ő társasági ember és sokszor elém helyezte a barátait ami nekem nagyon fájt de mindig alkalmazkodtam és mentem vele. Lehet ez volt a baj hogy alkalmazkodtam és hagytam magam alárendelni, az ő "akartának" és így utólag azt érzem el is nyomott engem.

3 éve szakított velem hogy sokat veszekszünk, de ekkor kibékültünk újra kezdtük, de ott megtört már bennem valami. De úgy éreztem hogy egész jó a kapcsolatunk, vett egy lakást ahova már végre beköltöztünk, (még korábban mindig mondogatta h tőlem akar gyereket, már a közös kutya fajta is ki volt találva stb), de az összeköltözés előtt pár hónapja éreztem intő jeleket hogy állandóan piszkál hogy beszólt mit eszek, hogy fél hogy kövér leszek, beszólt az összes ruhámra hogy hogy néz ki, mikor lesz más színű a hajam stb. Mondta magyarán hogy "un" engem..1 hete laktunk együtt amikor beközölte hogy nem boldog velem, és hogy megelőzne egy házassági válást azzal hogy ő szakít velem, mert azt érzi ami régen bejött bennem ma már nem, és ő újra szerelmes akar lenni.

Na hideg zuhanyként ért az egész. Én se éreztem hogy olyan erősen szeretem, de én azt hittem ha megbeszéljük a közös igényeket minden megbeszélhető.. és magyaráztam neki hogy 2 oldalúan kell a kapcsolatot működtetni, én mondtam hogy nyaraljunk kettesben stb de mindig lerázott hogy a baráti társasággal úgyis megyünk. És mondta hogy ő maga nem érezte azt hogy kettesben akar velem lógni. Kérdeztem hogy van 3. vki mert pont most váltott új melóhelyet- tagadta- annyit mondott hogy nincs konk. ember de eltudja képzelni milyen lány illene mellé.

Borzasztóan rosszul esik úgy hogy tudom hogy ő sem volt tökéletes és nem igyekezett, na meg 6 év után azért nem azon vagy nonstop hogy folyamat lenyűgözz valakit, mert összeszoktok. Mégis akkor az én hibám volt?

Úgy érzem én sokat beleadtam ebbe a dologba. Ráadásul családi keresztelő volt rá pár napra náluk, a nagy családdal, baromi gáz volt hogy előtte dobott, olyan megalázó az egész. Az is fura hogy közösségi oldalakon nem szokott posztolni most meg kirakott pár posztot ahogy nyaral- nem a sértettnek "nekem" kéne posztolgatni hogy de jó az életem? Egyszerűen olyan mintha tök más arcát mutatná és emiatt lesokkolt a dolog-úgy érzem hogy akkor végig félreismertem? Lehet nem is szertetett csak kényelmes voltam, és 30 előtt kiélné magát?

Borzasztóan megalázva érzem magam, abból a szempontból is hogy sokat tettem ő érte, meg szerintem nem vagyok csúnya igyekszem magamra adni, és megkapom hogy nem vagyok hozzá öltözködésben meg stílusban elég jó, unalmas ember vagyok, stb..

pedig ha elmondja mi zavarja én nyitottam volna más irányba..

de közölte hogy ezek nem belsőleg jönnek nekem és neki olyan nő kell akinek ezek belülről jönnek.

Egyszerűen rá sem ismertem, most visszaköltöztem a szüleimhez de egyszerűen nem tudom hogyan tovább-a baráti kapcsolataim sem az igaziak most és kicsit azt érzem pofára ejtett az élet. Ráadásul csomó ismerősömet jegyzik el, meg szülnek baromira azt érzem szét hullott a jövő ideális képe, hogy 30 előtt házasság, gyerek stb- egyszerűen olyan rég randiztam hogy bele se tudnék kezdeni de más férfit elképzelni se tudok magam mellé. és a mai hülye világba nehéz is ismerkedni.

Egyszerűen nem tudom hogy lesz tovább - neki biztos előbb lesz valakije mert ő ilyen "nagy arc" simán be tud fűzni bárkit.

25L