A párom ennyi év után szakított velem, pedig a közös élet előtt álltunk. Hogyan tovább?

Sziasztok. Az a helyzet hogy én a párommal úgy jöttem össze hogy 20 évesen,

most voltunk együtt 4 éve. Ő az első kapcsolatom, vele vesztettem el - de neki volt előtte több lány az életében de egy komolyabb kapcsolat sem.

Korábban akart velem szakítani mert különbözünk dolgokban és sokszor volt feszkó - leginkább az szülte a feszültséget hogy míg én család centrikus vagyok, addig ő társasági (oroszlán), mindig minden helyzetben a barátai fontosabbak voltak, és igazából bár éreztem hogy nem olyan jó társ, mindig elnyomtam magamban hogy biztos ez a normális. Azt tudom hogy nem volt belém szerelmes de nagyon szeretett - én sem voltam szerelmes de kezdetben a lángolás megvolt, aztán szeretetté alakult.

Amikor akart velem először szakítani már az is megtört , és én érveltem hogy miért lenne érdemes együttmaradni, ha gond van akkor beszéljük meg stb.

De ő nem az a lelkizős típus, vagy aki kibeszéli ha baj van, mindig csak célozgat de szerintem ez eredménytelen. Mindig a saját dolgai számítottak, éreztem többször hogy önző ember, csak volt sok más jó dolog amiért tudtam szeretni és elfogadni ezt. Még az sem számított neki hogy teljes egészében én "neki ajánlottam magam" mert ugye nem voltam más pasival.

Már szinte majdnem együtt laktunk, és jó ennyi év után már nem lángol úgy az ember, más értékek is szerepelnek- de én mindig azon dolgoztam hogy javuljon a dolog, lestem a kívánságait de egyre inkább éreztem hogy az elmúlt időben hanyagol, megint csak a barátok voltak fontosak, semmi közös nyaralás stb. és egyszerűen én is hisztisebb voltam és emiatt veszekedtünk és besokkalt hogy újra előjött benne az amiért már egyszer szakítani akart, ő nem képes megbecsülni mint nőt engem, tudja hogy nem ezt érdemlem de neki ilyen a személye, nem ilyen jellegű kapcsolatra van szüksége, most van egy másik ideál ami jobban illene hozzá (3. fél elv. nincs meg szerintem sem mert mondom már régóta húzódott ugyanaz a dolog), csak én akartam megmenteni. Olyan hűvösen és ködösen beszélt velem, mintha én lennék a "rossz". Azért sírok mert rá se ismerek, azt érzem meghalt egy ember, vagy azaz éne akit szerettem. Én is éreztem hogy most gyengébb a kapcsolat de pont emiatt mondtam neki hogy menjünk ide-oda stb, kettesben legyünk, de nem volt vevő rá.

25 éves vagyok, ott tartok hogy szakított, nem tudom merre tovább, azt se tudom elképzelni hogy más legyen az életemben- a negatív dolgok mellett annyi sok kis hülyességünk volt, meg közös dolog ami baromira fog hiányozni, és én is mondtam neki hogy megérné ezért küzdeni mert ritka az ilyen, de nagyon nagy falat húzott maga mellé és mondta hogy ne beszéljem rá erre mert ő el akar hagyni. Elfogadom de mégis nehéz, igazságtalannak érzem, főleg azok után hogy rengeteget beleadtam a kapcsolatba azt érzem.

Van itt olyan aki hasonlón ment át?

Hogyan tovább? Egyszerűen ugrott egy kapcsolat, közös ház, közös jövő és nagyon üresnek érzem most a helyzetet...