Tudom, hogy ez a helyes de mégis pokolian fàj?

Sziasztok!

Próbálom röviden vázolni a dolgokat: 6 éve ismertem meg a párom . Fèl év után összeköltöztünk , amit a családom nem fogadott jól ,emiatt sok veszekedés volt és az lett a vége, hogy a párom eltiltott tőlük . Én titokban azért beszéltem velük és haza jártam de kb. 1 év kellett ahhoz, hogy a párom belássa, hogy Nekem is szükségem van a családomra. Ezután minden ment szépen , házat vettünk , autót vettünk , jó módban éltünk . 3 éve voltunk együtt mikor közölte , hogy ő már nem szeret , pakoljak. Egyik napról a másikra lettem kisemmizve. 2 nap múlva már egy másik hölgyemèny lakott a közös házunkba.

Eltelt egy hónap, ő egyre többet keresett , bocsánatot kért és udvarolni kezdett megint. Gyengének éreztem magam ahhoz , hogy ott és akkor nem -et mondjak neki. Bár tettem volna !!! Sosem tudtam már úgy bízni benne , mint régen . Akárhányszor jött valami új munkatárs nője, az többnyire nálunk kötött ki vendégségbe... Párom roppant mòd közvetlen , főleg a nőkkel .

Most ott tartunk , hogy tavaly elköltöztünk egy nagyobb házba , gyönyörűen felújítottuk , tényleg meg van minden amit az ember csak kívánhatna magának . DE : mégsem vagyok boldog . Úgy érzem nem tartozom oda , nem vagyok a családja része . 6 év alatt nem tudtam elérni , hogy az anyja ne ellenem húzza a párom . Belefáradtam ebbe az egészbe. Sokat dolgozom a szomszédos városban. Pénzem még sincs , mert a kártyáim nála vannak, mindenre úgy kell pénzt kérnem . Ő kezeli a pénzt meg kb mindent . Totálisan úgy kezel, mintha ostoba liba lennék .

Mostanában teljesen depressziós lettem csak a munkába temetkeztem. Volt , hogy éjjelbe nyúlóan dolgoztam és haza se mentem már , hanem a nagyszüleimnèl aludtam .

Tegnap a párom közölte velem, hogy ő gondolkodási időt kér, mert nem tudja mit akar és hogyan tovább . Szerinte csak is nekem kéne változtatni , ő tökéletes mindenben . Én vagyok az , aki nem tökéletes és én tehetek mindenről is .

Tudom , hogy ez a kapcsolat halott már egy ideje , de mégis annyira fáj megint ez az egész. Az életem része lett és képtelen vagyok felfogni , hogy mégis hogy jutottunk el idáig...

Mit tanácsoltok, érdemes változnom, ahogy ő kérte vagy tényleg hagyjak veszni mindent és kezdjem megint a nulláról ? Tanácstalan vagyok :(