Vajon mi az igazság?

Tudom, hogy sokan azt mondják rá, hogy sose fogom teljes bizonyossággal megtudni, de rettenetesen nehéz és nem tudom hogyan tegyem túl magam a helyzeten.

A volt párom szakított velem, viszont minél többet gondolkodom, annál inkább össze vagyok zavarodva.

Igazából a fő indokok között szerepelt, hogy más lányokkal akar lenni(24 éves és most újrakezdte az egyetemet, én dolgoztam mellette teljes állásban) .A barátaim és közeli ismerőseim mind egy véleményen vannak, hogy nem fog megváltozni és rengetegszer próbáltak figyelmeztetni, hogy szakítsak én, mert csak saját maga érdekli és nem szeret engem.

Azt elismerem, hogy mielőtt mi összejöttünk, láttam tőle ezt a viselkedést, valamint a kapcsolatunk alatt voltak kilengései: tinderezett, sok lánnyal számomra zavaró módon chatelt és telefonált, egyszer sikerült megcsalnia is.Viszont mindig engem választott utána, azt mondta szeret. Voltak visszatekintve jó és rossz periódusok, de összességében úgy éreztem jól megvoltunk. Viszont aki nem én vagyok, mind azt mondják nem érdemelt meg engem és csak egy nárcisztikus nőcsábász. Én viszont nem érzem magam ennyire jónak, hogy én legyek a nem megérdemelt fél, nekem is vannak hibáim. Pont ellenkezőleg, én érzem magam nagy vesztesnek.

Viszont valamiért azt is érzem, hogy esetleg már meg is változott és az egyik 18-19 éves lánnyal akivel sokat beszélt mielőtt szakítottunk, már együtt is van és olyan komoly kapcsolata van, amit nekem mindig ígért. Mindenki naívnak mond engem, hogy ilyeneket gondolok, de folyamatosan azt érzem, hogy nagyon elrontottam valamit.

Nem akarok ezen ennyit gondolkodni, tudom hogy semmi közöm hozzá már. De rettenetesen bánt és magamat okolom. Mikor elment, az én rossz tulajdonságaimat sorolta csak és mit nem tettem meg, ezért is érzem így.

Tudom, hogy nem ismertek, de lehetek ennyire rossz ember?