Gáz telefonon szakítani ennyi idő után?

A barátnőmmel 3 éve együtt vagyunk, viszont konkrétan márciusban láttam utoljára, idén egyszer (!) szexeltünk... Mikor bezártak az egyetemek, akkor mondta, hogy ő nem marad a lakásban (hétköznapokon együttéltünk), hazamegy a szüleihez. Mondtam, hogy jó persze, ahogy jónak érzi, de gondoltam azért hetente/kéthetente majd találkozunk (mindkettőnknek van autója). De aztán jöttek a kifogások, hogy ő nem mer kocsiba ülni ekkora távra (140 km), otthon nagyon betartják ezt a "maradj otthon" dolgot és nem örülnének a szülei szerinte, ha odamennék, mert ki tudja, mit hurcolok be. Mondtam, hogy akkor őszig nem találkozunk, vagy mi?! Hát ő nem tudja, de várjunk, hogy csendesedjen a járvány kicsit. Jó. Vártunk. Körülöttünk minden pár ugyanúgy találkozott, valakik haza sem költöztek, de mi mint a kis 15 évesek, chateltünk hetekig, hónapkig és ennyi. Májusban mondtam, hogy szerintem már nyugodtan találkozhatunk, erre hogy ő nem ér rá, tanul a vizsgákra. A távoktatás, online vizsgáztatás nálunk egy vicc volt, egyedül az nem ment át a vizsgákon, aki nem akart. Szóval nem igényelt napi 18 órányi tanulást a téma. De itt is megértő voltam még, tanuljon akkor. Júniusban levizsgáztunk mindenből, utána az volt a baja, hogy "meleg van" és ő azért nem jön, mert nem akar annyit a kocsiban aszalódni. Náluk meg nincs légkondi otthon és így is majd felforr az agya éjszaka, nem hogy még akkor, ha én is ott vagyok mellette. Ha kérdezem, hogy akkor mikor szeretne találkozni, az a válasz, hogy "nem tudom, majd". Szerintem ez már nevetséges, így nincs értelme egy kapcsolatnak. Szakítani szeretnék, de mivel ekkora a távolság, így egyszerűbb lenne telefonon. Annak nem látom értelmét, hogy odamenjek, megálljak a ház elé, aztán elköszönjek...