Mi az a mennyiségű boldogtalanság egy kapcsolatban aminél ti már szakítanátok?

Régen nagyon sokat elviseltem. Ennek oka, hogy nem sok kapcsolatom volt, szerelmi meg pláne nem, anyagilag is nehéz volt egyedül fennmaradnom, mert meghaltak a családtagjaim fiatal koromban. Szóval sokat tűrtem. Képes voltam benne maradni olyan kapcsolatban, ahol egy évig levegőnek nézett a párom a saját otthonomban.

Ma mintha ez változna. Felismerem már azt a pofoncsapás szerű érzést, ami után tudom, hogy soha többé nem lesz köztünk ugyanaz. És ezek nem is mindig nagy dolgok. Már tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor jön a reménykedés, hogy helyre lehet ezt még hozni, biztos meg volt az oka, biztos szeret, stb. És ez a reménykedés és agonizálás évekig is eltart majd, mire rájössz, hogy már nem lesz olyan soha többé. Mostanában az első pofoncsapásszerű érzésnél kilépek. De egyik esetben sem voltam szerelmes, szóval azt nem tudom, mennyit tűrnék szerelemből. Remélem nem sokat. Én már egyedül akarok élni.