Lelkiismeret furdalásom van, mert szakítottam a barátommal, mit tegyek?

Ez talàn még normàlis, de a lelkisérültek pàtyolgatàsa màr egyàltalàn nem az.

Engedd el, vagy egy olyan érzésem, hogy fejben nem tartottatok ugyanott.

Normális mert szereted. De nagyon gyerekesen viselkedik, semmit nem hajlandó tenni a kapcsolatàért, aztán hőbörög és a másikat hibáztatja, ha szakítanak vele.

Valószínűleg az élet többi területén is ilyen botrányos a hozzáállása a dolgokhoz, ilyen ember mellett esélyed sem lenne a boldogságra.

Menekülj az ilyen pasastól.

Nem dolgozik. Élősködik az anyja nyakán.

Nyalogatja a sebeit.

Szakítasz vele.

Nem téged sirat, hanem saját magát sajnálja, hogy "akkor most mi lesz ővele".

Ne legyen lelkifurdalásod.

Egész életedben kínlódhatnál vele.

Önző semmirekellő.

Ne haragudj, de mit sajnálsz benne? Mert levágta a brühühüt, hogy milyen szerencsètlen a nőkkel? Erről csak ő tehet. 30 èves vagy, felteszem ő is korodbeli. Ennek ellenère mamahotel, ami önmagában mèg nem gáz, de így, hogy tojik munkát keresni is, mert anyuci ott van úgy is ès kiszolgál, így már igenis felejtős, pláne ebben a korban. Nem beszèlve arról, hogy a kapcsolatotok sem ápolta, azt is fèlvállról vette. A szakítás meg fáj, ez van, ezellen nincs mit tenni, attól mèg vannak helyzetek amikor az a helyes döntès.

Jól döntöttèl, beszèltèl vele előtte, próbalkoztál, hogy változzon valami, de nem. Teljesen igazad van, hogy nem akartál benne ragadni valamiben, ami már az elejèn sem tud fejlődni.