Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A barátom 6 év után szakított velem, hogy élhetném túl?
Nem bírom elviselni ezt a fájdalmat. Ez nem is fájdalom, olyan szintű görcs van a gyomromban, hogy nem tudom elképzelni, ez valaha jobb lesz-e.
Nem akar már semmit tőlem, mindent megpróbáltam, de hibásnak is érzem magam, amiért eddig fajultak a dolgok...Nagyon szeretem őt, és bármit megtennék érte. A reménykedés sem segít sokat, de nem tudok tenni ellene. Mire kellene gondolnom amitől jobb lesz? Jelenleg csak az jár a fejemben, hogy mennyire jó volt minden, mi lesz velem nélküle, nekem csak Ő kell, nem bírom elengedni.
Tudom, hogy nem 1-2 nap mire ezt leküzdi az ember, de őszintén, lesz valaha olyan, hogy nem rendít meg a gondolata? Sokan mondják, hogy majd idővel minden elmúlik, mégis látok olyan embereket, akiket egy életre megnyomorított egy ilyen szakítás, a másik hiánya. Azokkal mi van? Mitől függ ez? Biztos van abban is valami, hogy ki hogyan áll hozzá a témához. Van ennek egyáltalán jó oldala?
Első szerelmem volt, mindenben első.
23/N
Ez is csak tapasztalat. A tizedik szakítást már alig érzi az ember. Első volt, nem fogod elfelejteni, de nem fog hátráltatni sem.
Keressél egy új célt, amit el tudsz érni, de nem könnyen. Pl. egy új hangszer megtanulása. Erre koncentrálj.
Nem oldja meg az idő. Meg kell gyászold a kapcsolatod. Sírd ki szépen magad.
12 év után szakítottunk, 2 évembe telt túltenni magam. Kár hogy nem kértem hamarabb segítséget.
Ez egy gyászfolyamat sajnos.
Egyébként én is ezt látom az ismerőseimnél, akiknek 16-17 éves koruk óta párjuk van, most szétmennek. Aztán az új partnerrel egy éven belül eljegyzés, esetleg házasság, gyerek. (24-25 évesek vagyunk most.)
Nem azt mondom, hogy veled is így lesz, de van rá esély, hogy az új pasival (aki majd lesz) még jobban egy hullámhosszon lesztek, és sokkal többre fejlődik a kapcsolatotok, mint a diákszerelemmel 6 év alatt.
Sajnálom egyébként, de kitartást, mert jobb lesz! Mindenképp jobb lesz.
Tulajdonképpen tényleg nem az idő oldja meg, hanem az ha meggyászolod, feldolgozod magadban az egészet. Ami akár több hónap, év is lehet. Az biztos hogy túl fogod élni, sok ember keresztülmegy szakításon, az a ritkább, aki az első szerelmével élheti le az életét. Ettől függetlenül érhető, ha elviselhetetlennek érzed a fájdalmat, viszont ezzel nem vagy egyedül, mindenki más, (én is) átélünk vagy átéltünk ilyet. Viszont rá kell jönnöd, hogy hogyan tudnád szép lassan elengedni. Sírd ki magad, ha az kell. Nézz filmeket, beszélgess sokat a barátaiddal, akár erről is, olvass.
Nem ő adott értelmet az életednek, önmagában is van értelme, és ezt most lehet újra meg kell találnod. És akkor rájössz, hogy igenis volt "jó" oldala ennek az egésznek. Csak rajtad áll, hogy mit tudsz belőle kihozni. Milyen tapasztalatot, tanulságot tudsz levonni és hasznosítani.
Sírjál. Zokogj, szenvedj, zabálj, hányj a gyomorrontástól, égesd el az összes ágyneműt, dobáld ki az ajándékait, amit csak akarsz. (Én ezeket tenném.)
A veszteségeket meg kell gyászolni. Néhány hét múlva már könnyebb lesz. Akkor keress magadnak valamit, amire tudsz koncentrálni.
Ennél már csak jobb lesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!