Sokan élünk egyedül? Ki hogy bírja az egyedüllétet?

Az nagy baj, ha egy ember nem tud egyedül élni. 1-2 éve vagytok egyedül és meg akartok murdelni. Jesszus, nekem 11. éve nincs senkim, ez alatt egy 1 hónapos kavarás volt egy nővel és itt vagyok. Sőt, elmondom, bár néha nagyon rossz, mert hiányzik a szeretet, hogy érdeklődjenek utánam, hogy kívánjon lelkileg, testileg egy nő, de ahogy látom az itteni kérdéseket is, kapcsolatokat a környezetemben, arra jutok, hogy több a probléma azzal, ha van valakink, mintcha nincs. Oda megyek, akkor, úgy, ahogy akarok, nincs számonkérés, nincs hiszti, ne ide pakold, hanem oda cirkusz, nem kontrollál senki. Na nem mintha rászorulnék. Főzni úgyis főzök, mosok, takarítok, vásárolok, ügyet intézek, tehát tökéletesen ellátom, amit egy nő is. Szóval ne akarjatok már megpusztulni attól, hogy egyedül vagytok. Csomó értelmes dolgot tudtok csinálni, tanulni a tengernyi időtök adta, amit párkapcsolatban már kevésbé tudnátok, mert folyamatosan figyelni kell egy másik emberre, és ott lebeg a tudat, hogy bármikor kiszerethet belőled, megcsalhat stb.

úgy sokkal szarabb egyedül lenni ha előtte volt valakid, mint ha már 10 éve egyedül vagy, annyi idő alatt már bele keseredsz. Magyarázhatod magadnak, hogy milyen jó egyedül, de attól még az ember társas lény. És újra mondom, egy jó párkapcsolatban kevés a veszekedés, de még ha van is kit érdekel? Egy jó közös eltöltött napot nem pótol semmi :D

Relatív, 6 hónapja vagyok egyedül, egy 1,5 éves kislányt hagytam az anyukájával. Párkapcsolati problémák miatt, és a már korábban olvasott ne ide tedd oda miért nem ezt csinálod és azt cirkuszokkal, napi szintű veszekedésekkel, megalázkodással, feszültséggel teli dolgokkal. Nem volt egyszerű, most sem az. Ugyan azon a településen vásároltam egy házat, viszonylag közel hozzájuk. Amikor tehetem elmegyek és meglátogatom őket, segítek neki amiben tudok. Persze "haza" már én is az üres házba megyek. Ez alatt az idő alatt sok mindent átgondoltam, volt időm. Persze a klasszikus dolgok az elején, midnenre van idő stb. De a legfontosabb még is a nyugalom, hogy nincs feszültség, vita, számonkérés, miért nem értél még haza mikor már 1 órája vége a munkaidőnek stb. Valahogy ez nem hiányzik, viszont minden más igen. Az érintések, a társaság, a kislány, a megszokott légkör még ha úgymond nem is a sajátom volt. Szóval nem egyszerű, egyenlőre nem keresek senkit, de néha jó lenne ha valaki "várna", ha valaki hozzám szólna, megölelne. De talán majd eljön ennek is az ideje. Olvasom, hogy huszonévesen egyedül, én negyven leszek hamarosan, szóval húszasoknak szedjétek össze magatokat, még előttetek van az élet. Sportoljatok, keressetek egy jó hobbit, járjatok nyitott szemmel és ha valakire rá találtok két kézzel ragadjátok meg!