Ha tudom, hogy jobban járna valaki mással, akkor az miért nem elég jó ok szakításra?

Ne önző legyél, hanem ne legyél gyáva a saját érzéseid elmondani, ahelyett, hogy álszerényen fényezed magad, hogy csak jót akarsz neki. Gondold bele magad a másik helyébe. Te erre a szövegre higgadtan helyeselnél, sőt megköszönnéd a jótanácsot? Nem mérges lennél, hogy a másik azzal sem tisztel meg, hogy elmondja, miért nem akar veled lenni, ráadásul úgy gondolja, jobban tudja még nálad is, hogy mit érzel?

Ha már a sarkított verekedős a példa, akkor persze, hogy igaz, hogy jobban járna bárki mással, aki nem verekszik. De ez esetben is a helyes és őszinte felvetés ez lenne: "Én csak bántani foglak, és nem bírok változni érted sem, ezért elhagylak." Csak ehhez ugye be kell ismerni a saját hibáid, ezért nehezebb. Míg ha azzal jössz, hogy "Oh, nálam jobbat érdemelsz", ott megúszod a vallomást, sőt eltolva az arányt kidomborítod, milyen gondoskodó, sajnálatraméltó vagy, pedig mellesleg még okosabb is nála. Így érthető?

De ezt, hogy kap nálad jobbat ezt nemtudod eldönteni az első pillanatban? Vagy legalábbis első fél órában?

Dehogyisnem. Csak azért az egodnak jól esik, hogy őt érdekelnéd, de pattinthatod. Na ez az undorító szánalmas.