Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnám lezárni az elmúlt 8 évet, és túllépni rajta?
Fiatalon jöttünk össze, kb. 3 hónapja szakítottunk. Én már a közös jövőt terveztem, esküvőt, gyereket, ő viszont úgy döntött, hogy nem élte ki magát, és nem együtt képzeli el a továbbiakat. Persze azóta is reménykedem, hátha meggondolja magát, de igazából tudom, hogy erre nincs esély. Viszont egyszerűen nem tudom elengedni azokat a terveket, amiket korábban szövögettem. A mostani helyzet miatt kifejezetten nehéz, nem tudok kimozdulni, barátokkal lenni sem, nem találom a helyem. Napközben azért próbálom elfoglalni magam, edzek, főzök, meg óráim is vannak, az kicsit eltereli a gondolataimat, de estére mindig rám tör a bőghetnék, meg az agyalás, és bármit csinálok, semmi nem segít. Ha meglátom a facebookon, hogy egy ismerősöm babát vár, vagy házasodik, vagy már csak azt leírva, bármilyen környezetben, hogy "férjem", összeszorul a szívem, és a sírás kerülget.
Igazából már senkinek nem merek beszélni arról, hogy mit érzek, mert nem akarom a barátaimat se terhelni ezzel, meg hát ők se tudnának mit kezdeni azzal, hogy ha napi 24 órában azt nyomnám, hogy mennyire hiányzik az exem, és mekkora szerencsétlen vagyok.
Próbáltam ismerkedni új emberekkel, pl most beszélgetek egy sráccal, a tinderen találkoztunk, de igazából semmit nem akarok tőle, csak jól esik, hogy valaki nőként néz rám, meg bókolgat, viszont látom az üzeneteiből, hogy ő többet szeretne, de én képtelen vagyok potenciális partnerként nézni rá. Tudom, hogy rettentő nagy genyóság, amit művelek, de próbálok valahogy életben maradni, bár ez sem segít túlzottan.
Szóval amit várnék: némi savazás, ezen túlmenően pedig tippek, trükkök szakítás utánra, javaslatok, hogy hogyan léphetnék túl az exen, sztorik, hogy ti hogyan zártátok le, hogyan fogadtátok el, hogy vége van, avagy van élet a bőségen túl - variációk egy témára.
Köszi mindenkinek a segítséget!
25N
válasza:Nincs veled semmi gond. Az okos lányok tudják, hogy időben kell a baára gondolni.
Ezt a pasid viszont egedd el és ne reménykedj. Jobb hogy most hagyott ott, mint később kisbabával.
Gondolkodj el kb 10 évvel tőled idősebb pasikon. Azok már sokkal komolyabbak.
válasza:Nekem is az volt a legfájóbb mikor elváltam, hogy minden cél ami ki volt tűzve, szertefoszlott. A jövőkép amit elképzeltem ment a kukába. Ezt elég nehéz feldolgozni szerintem .
Mindenesetre kellenek új célok. Jelenleg a vírus miatt ez elég nehezen kivitelezhető. De nem lehetetlen. Én jelenleg kézműves dolgok készítésére adtam a fejem. A kellékek neten beszerezhetőek, ha érdekel az ilyesmi kipróbálhatod magad ilyesmiben. De ha fellapozol különböző internetes oldalakat biztos találsz másfajta elfoglaltságot is ha az ilyesmi nem érdekel.
Amit az új sráccal csinálsz az pedig nem szép dolog. Ő ugyanolyan szarul fogja érezni magát , ha rájön hogy csak bepaliztad, mint most te! Ilyesmit ne akarj senkinek.
Sok erőt kívánok.
válasza:3 hónapja ért véget egy 8 évig tartó kapcsolatod. Ráadásul ez egy olyan 8 év volt, ami alatt tinilányból felnőtt nővé értél, tehát igen meghatározó. Légy egy picit engedékenyebb magaddal, ne várd el, hogy ilyen hamar túl tudj lépni és jobban érezd magad. Ennek még idő kell, jóval több idő. A helyedben az ismerkedést sem nagyon erőltetném addig. Sírj, amikor és amennyit kell, sírd ki magad, gyászold meg.
Talán arra érdemes ügyelni, hogy azért ne ragadj bele túl sokáig ebbe az állapotba. Ha mégis megtörténne (reméljük, nem fog!), próbálj segítséget kérni. 25 éves vagy, fiatal még ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy nyugodtan "elengedhetsz" értékes éveket az életedből. Az később visszaüt...
válasza:Köszönöm szépen a válaszokat!
Sajnos a meggyászolás elég nehezen megy, mert így, hogy hazaköltöztem, és karantén van, anyám egyfolytában a nyakamban liheg, és az általa nyújtott lelki támogatás annyiban kimerül, hogy ne sírj kislányom, mert akkor én is sírni fogok. Az eddigi tippeket, és biztatást nagyon köszönöm!
A másik sráccal pedig igyekszem mihamarabb rövidre zárni a dolgot, hogy ne sérüljön ő se.
válasza:Adj magadnak időt, 3 hónap nem sok. Meg kell gyászolni a kapcsolatot, levonni a következtetéseket. Kicsit jó ám egyedül lenni, nem kell rögtön másik kapcsolatba ugrani.
Én 33 éves vagyok, tavaly váltam el, 10 hónapja vagyok egyedül. Leírom, hogy nekem mi segített, hogyan éltem túl: jártam pszihológushoz, nagyon sokat beszélgettem a barátaimmal és a családommal, de egyedül is sokat voltam. Ilyenkor volt hogy sírtam, volt hogy piáltam egyedül, volt hogy ordítattam a zenét és táncoltam a tükör előtt, de olyan is volt, hogy órákig csak feküdtem a kanapén csendben. Rengeteget sportoltam, ami a hobbim. Sokat buliztam a barátnőimmel.
Szóval hagytam, hogy had jöjjön ki belőlem a fájdalom, nem akartam rögtön jól lenni vagy úgy tenni, mintha nem fájna. De nem is zárkóztam be, nem taszítottam el magamtól az embereket.
Kívánom, hogy te is találd meg azokat a dolgokat, amik testileg és lelkileg is feltöltenek! Hidd el, hogy nemsokára jobb lesz!
33N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!