Hosszú párkapcsolaton hogyan lehet túllépni?

Fogod magad, és túllépsz.

Ha nem vagy rá képes, akkor nem vagy elég tudatos. Meditációt, jelenlétet javaslok.

Annyira sajnállak, nagyon nehéz lehet most... kétféle ember van szakítás után: aki mindenfele kapcsolatot meg akar szakítani rögtön, és akinek kell ez az átmenet, ahogy te is írtad. Nos előbbit a volt baratom alkalmazta, utóbbit pedig én szerettem volna... én is úgy ereztem, hogy könnyebb lenne utána még beszélni, hiszen nem válik így teljesen idegenne, no meg egy kicsit az egomnak is jot tett volna, ha tudom, hogy ő is szenved, nem csak én... nekünk lassan 5 hónapja, hogy vége, még most is nagyon nehéz sokszor, főleg, hogy semmit nem tudok róla, teljesen elhatárolódott tőlem. Valaki így dolgozza fel, valaki úgy.

Legbelül most is várom, hogy jelentkezzen, de így 5 hónap után annyit tudok csak mondani, hidd el, jobb, ha nem tartjátok a kapcsolatot. Iszonyatosan felkavarna, ha most írna.. ez az egyik. A másik, ha átmenettel fejezitek be, borzasztó sokáig fog húzódni ez az egész.

Ez az én véleményem..

Tényleg nagyon szar ez... csak nem tudom. Ha már megfordul a fejedben, akkor mi értelme benne maradni? :/

Én ugyanígy voltam, mint te. Ereztem, hogy valami nem stimm, de imádtam és nem akartam otthagyni. Pár hónap múlva, ő szakított velem. Ha ő nem teszi meg, valószínűleg mindig benne maradtam volna, nem lettem volna elég erős. Ha te nem teszed meg, elobb vagy utóbb fel fog tűnni neki is, hogy megvaltoztal fele tudat alatt. És meg fogja tenni ő.. és ez teljesen független attól, hogy szeretitek egymast vagy nem

Egy trükk:

Képzeld el a külsőre (második)legideálisabb embert a kislábujja körmééig. Arra figyelj: ne legyen teljesen ez az elképzelt személy olyan mint az exed.

Utána szedd össze,mi az amit a másik nem adott meg és vágysz rá.

Utána már csak meg kell keresni a sötétszőke herceget a törtfehér lovon.

Nekem ez segített.

Engem másfél hónapja dobott ki barátom egy 1 éves kapcsolat után. Mi előtte kvázi tinikorunk óta barátok voltunk vagy 5-6 évig, aztán összejöttünk. Akkora óriási szerelem volt az első fél évben, amiket az ember a filmekben lát. Soha nem voltam még ennyire szerelmes. De mi se működtünk. Elmúlt a nagy lángolás és kitisztult, hogy totál más a jövőképünk, a személyiségünk se passzolt annyira, mint gondoltuk.

Baráti elválásunk volt, ő dobott ki hivatalosan, de már én is éreztem, hogy nem jó ez így. Csak én sose léptem volna meg ezt a dolgot, mert ragaszkodó és kapcsolatfüggő is vagyok (de dolgozok már rajta).

Irdatlanul hiányzik. Néha utálom, néha haragszok rá, néha sírok érte, néha a szívem beleszakad. Ezek kavarognak bennem 6 hete.

Nekem is jött a "mivan ha?" meg a "később még összehozhat minket az élet, ha felnőttünk egymáshoz" stb... felesleges ezeken kattogni.

Sz*r lesz még jó darabig, én 1 év kapcsolat után azt érzem kitépték a szívem, fogalmam sincs neked miylen lehet. Bár nálunk közrejátszott a sok sok évnyi barátság, most 1x beszéltünk amióta szétmentünk. Elvesztettem egy régi barátomat és a páromat is. De jobb ez így, ha írogatna, belehasadna a szívem. Múltkor kérdezte, hogy hogy vagyok, napokig vele álmodtam emiatt újra.

Elfelejteni sose fogom, mert túl sok ideig volt az életem része (és sajnos még lesz is, mert közös baráti társaságunk van, és egyikőnk se akar "eltűnni", nem is akarom hogy egy szakítás miatt valaki kiessen) szóval idővel megkell szoknom, hogy újra csak ismerősök vagyunk. K**vára fog fájni.

Kitartást kérdező, én elkezdtem edzeni, a munkámba fektetni minden koncentrációm, minden hétvégén barátnőzök vagy kocsmázok a srácokkal, így könnyebb. Éjszakánként a legnehezebb.

21L