Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek jól tettem, hogy szakítottam, vagy egy szemétláda vagyok? 25/N
Nagyon rosszul érzem magam, mardos a bűntudat, amiért befejeztem ezt a kapcsolatot. Kissé belesüppedtem a helyzetbe, kérlek, mondjátok el a véleményeteket!
Párommal novemberben ismerkedtünk meg. Ügyesen eltitkolta, de januárban kiderült, hogy még érez valamit az exe iránt. Bűntudata volt, amikor mellettem aludt, azt érezte, hogy megcsalja velem. Ezt nagy nehezen elfogadtam, majd túlléptem rajta.
Közben fennállt egy olyan probléma, hogy alig tudtunk együtt lenni, mert neki kell ápolnia a fekvőbeteg mamáját (pelenkázás, etetés stb). Mondtam neki, hogy adja otthonba a nyugdíjából, mert az nem élet, hogy naponta egyszer eszik, és órákig fetreng az átázott pelenkában. Azt mondta, szülsége van a nyugdíjára, nem teheti otthonba. Közben az apukájával él, aki szintén fekvőbeteg, lemondott az életről. A mama és az apja két külön ingatlanban élnek, megkértem a páromat, hogy költöztesse az apját az anyjához (a mamához), de nem teszi. Így felszabadulhatott volna az egyik ingatlan, amiben akár élhettünk volna. Az apjának évek óta nem volt TB-je, sok noszogatásra a párom elintézte neki, de nem hív rá orvost, csak nézzük, ahogy felemészti a fájdalom.
Azt érzem, hogy lelkileg belerokkanttam ennek a tétlenségnek a láttába. Borzasztó a levékonyodott mamát egy szál pelenkában láni, olyan pólóban, amit alig cserélnek rajta. Ha nem viszek neki télen meleg takarót, megfázott volna. Hetekig könyörögtem a páromnak, hogy legalább mosóport vegyen, hogy mosni lehessen, ha összecsinálja a lepedőt. Akkora nagy kérés ez?
Mindenben mellette álltam. Nem volt ideje főzésre, így anyummal gyakran főztünk nekik, hogy tudjanak főtt ételt enni, ugyanis konzerveken élnek.
Mondtam a páromnak, hogy mindenben támogatom, csak kérjen segítseget, mert egy idő után már megalázónak éreztem, hogy állandóan felajánlottam a segítségemet, de elutasított. Így még kevesebb időt tudtunk együtt tölteni. Tudom, hogy egy férdinak nehezebb elfogadni a segítséget, de itt mások egészsége a tét.
Én pedig, szégyenemre, belefáradtam.
Nagyon rossz ember vagyok? Azt érzem, etikailag megbuktam.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:'Mondtam neki, hogy adja otthonba a nyugdíjából, mert az nem élet, hogy naponta egyszer eszik, és órákig fetreng az átázott pelenkában. Azt mondta, szülsége van a nyugdíjára, nem teheti otthonba. '
És még neked van lrpkiusmeretfurdaladod?
Inkább jelenti kéne, hogy hogy bánnak szerencsétlen mamával.
Köszönöm az eddigi válaszokat. Azt mondta, hogy egy fizetésből (kb 150 ezret keres) nem tudja ellátni sem magát, sem az apját, aki évek óta nem csinál semmit. A mama nyugdíja kb 100 ezer, annyiért felvennék az otthonba. El is intéztem a papírokat, de aláiratni már nem engedte.
Mindig azt tanácsoltam neki, hogy ha a mama otthoba menne, akkor a lakásába költözhetnének az apjával (ha már velem nem sikerül...), mert annak az ingatlannak kevesebb a rezsije, és jobb állapotú is. Egy fizetésből pedig kijönnének, igaz, szűkösen, de szerintem még mindig jobb lenne.
Az a baj, hogy nem vettem észre időben a jeleket, hogy milyen ember ez. Amikor először láttam a mamát, a ruháján, mindkét vállánál kb. 40 centis szakadások voltak. Így elhanyagolni. Mondtam, hogy turkálóban vehetünk otthonkákat, szépen kimosnám 90 fokon...de nem lett belőle semmi, egyik ruha sem tetszett a páromnak. (Nem neki kell, hogy tetszen)
Közben, én idióta, megsajnáltam ezt az embert, mert láttam, hogy a cipője talpa ketté van törve. Vettem neki egy márkás cipőt...majd madrágot...majd pólókat...pulóvereket.
Visszatekintve rájöttem, mennyire megaláztam magam azért, hogy egy cseppnyi szeretet csurranjon.
Tanultam belőle. Köszönöm a valaszokat♡
A mama ügyében pedig lépni fogok, jár hozzá egy gondozónő, aki megmondta, hogy sok a hiányosság. A parom szidta őt is, amiért semmit sem csinál. Mondom miből csináljon bármit is, ha semmilyen élelmiszer, se mosópor nincs otthon? Porszívó sincs, hogy takaríthasson.
Na mindegy, szólok a gondozónak, hogy jelentse a helyzetet.
Nem vagyok, tegnap visszakértem a hősugárzót, amit decemberben adtam neki, hogy legyen ideje beszerezni egy sajátot a hideg időre. Eddig nem sikerült neki, de CD-ket azt tudott venni (gyűjtő, és nem olcsók).
Közben azért is rosszul érzem magam, mert ő vitt engem munkába kocsival, és gyakran mondogatta, hogy milyen drága a benzin...segített bevásárolni.
Nem tudom, mit gondoljak, de ezt nem bírom tovább sajnos.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!