Szakítottam a barátommal, akit nagyon szeretek, de nem volt más választásom. Hogy tegyem túl rajta magam? Idén a már a 2. szakítás.

Ha tényleg szereted ezt az illetőt, miért nem vagy tökös és csapsz a szüleid asztalára, hogy már pedig elköltözöm egy jobb élet reményében, ahol ott van az a személy akit szeretek.

Tudom hogy könnyű mondani nem ismerem a szüleid, de az, hogy 29 évesen még meg mondjáj neked hogy mit tegyél és mit ne tegyél... Ez számomra kiakasztó.

Ezt a sérelmes dolgot viszont nem tudom értelmezni.

Kevés az együtt töltött idő, mit mondtak volna sógornőmék, mikor külön műszakban dolgoztak több hónapon keresztül. Alig látták egymást. És nem gyerekek már. Persze, most már jobb nekik, mert egy műszakban tudnak dolgozni, egy munkahelyen vannak.

Mi az, hogy anyádék nem engedik? xd.. Megfogod magad, ott hagyod és elköltözöl. Ha van valami kis félre tett pénzed, hogy fent tud tartani magad.

Amit egy előző írt: "gyámság" nagykorú esetén nincs. Gondnokság van (hogy ne legyen téves használata a fogalmaknak).

Mindegy mit fognak rád, vagy mit "nem engednek meg", ha teheted, menekülj és nem kell semmihez az ő beleegyezésük.

Az "egy idegen rádírt, hogy a barátod is dobni akar" nekem elég fura, ilyet bárki rosszindulatú tehet, aki valamiért azt szeretné hogy bizonyos dolgokat tegyél vagy ne tegyél. Idegenként rádír és állít valamit.

7

Igen, kösz a javítást.

Ettől függetlenül ha ennyi idősen hajlandó a gyerek szerepébe maradni akkor ne panaszkodjon.Felnőtt nő, azt tehet amit akar vagyis tehetne, ha akarná..de nem lépett semerre csak panaszkodik ,hogy mert nem engedik ami vicc az ő korába.

Az meg, hogy a munkatársai milyenek, hát istenem.Minden kezdet nehéz, az első munkahely meg a legrosszabb, mikor még tapasztalatlan az ember és mindenki okosabbnak tűnik és valószínűleg az is.Meg kell tanulni ezt kezelni.Elég fura nekem az is ,hogy 29 évesen még ezt sem tanulta meg valamilyen formán a helyére tenni hanem gyerekes módon panaszkodik..Másfél hónap alatt 2x szakítottak a pasijával.Felnőttként nem képesek megállapodni, hogy valamelyikük költözzön a másik közelébe, emellett a kérdező bár tudja, hogy a pasinak a múltja már múlt, de nem valószínű, hogy túl tudna lépni az akkori történeteken amikor ő még tulajdonképpen nem is ismerték egymást????Heee?

Szerintem nem csoda ha gyerekként kezelik a szülők, mert úgy is viselkedik.Ha majd felnőtt módjára megoldásokat keres a problémákra ők is máshogy állnak hozzá.De ha eddig nem sikerült ez a fejlődés nem tudom mikor fog.Borzalom ha 29 évesen valaki még csak itt tart..