Meg akarta kérni a kezem, de szakítottam vele. Jól tettem? A barátaim szerint igen, mert túl sokat turtem mellette 3 évig, viszont én szerettem, minden ellenére.

A 18.ik szulinapomon akarta megkérni. Egy hetes kirándulást foglalt Veronába, és úgy tervezte, hogy felkuld Júlia erkélyére minthogy lefényképez. (a kirándulást azért szervezte hogy ne szakítsak vele) 20ikán lesz a szulinapom. o 21 éves. télen voltunk egyutt 3 éve. mindig is ezt akartam, jegyese lenni a fiúnak akit szeretek, majd késobb családot a foiskola után. boldog életet.. (de ki nem?) elment foiskolára. Lényegében itt elromlott minden. Hazudozás (Megyek aludni mert fáj a fejem- diszkóba ment a haverjaival) stb... nekem meg sulit kellett váltanom. és megismertem új embereket. nagyon sokat sírtam a barátom miatt, és volt egy fiu aki mindig meghallgatott, felvidított. március korul szakítottunk (elhúzódott, mert o nem akart, meg neki nem volt szakítás a részérol, viszont én tul sokat sirtam miatta, nem érdekelte, hiába próbáltam vele megbeszélni) kozben megszerettem azt a fiút aki mellettem volt. jó volt hogy valakit tényleg érdekelt mi van velem, felvidított, stb. most vele vagyok. még mindig nagyon odafigyel rám, és turelmes is, hisz az elozo barátommal 3 év volt... de most hogy nemsokára szulinapom, valahogy egyre tobbszor eszembe jut, hogy mi lett volna ha. 1 szavamba kerulne. nagyon szerettem a családját az exemnek, viszont o maga utolsó hónapokban nagyon eroszakos lett, zsarolt és fenyegetett (o nem vette annak, meg hogy csak félt hogy elveszít) Viszont szeretem a fiút akivel most vagyok, az exemet meg úgy érzem nagyon megbántottam, hogy vele kellett volna maradnom, ki kellett volna bírnom mert szerettem. nagyon csalódtam benne, soha nem nyílt meg elottem, mindig volt egy fal amit nem engedett leomolni, elso evben is elhanyagolt (henete 1x talalkoztunk még nyáron is, pedig 1 suliba is jártunk)meg az utolsó évben is, az foleg a foiskola miatt volt. úgy érzem nem fogok tudni úgy szeretni mint ot, mert most már én félek. Igazából nem tudom mit kellene tennem. hogy jól dontottem e hogy szakítottam vele. hogy nem vagyok e rossz ember amiatt hogy lett barátom utánna. hogy megbántottam mert szakítottam vele.

a kirándulást lemondta, a jegygyurut bedobta a folyóba, és azt hiszi a másik fiú miatt szakítottam vele, hiába mondtam neki hogy mikor mi már szakító félben voltunk, csak akkor ismertem meg azt a fiút.

nem onmaga. inkább a családja hiányzik, meg a jó pillanatok. Csak nem hagy nyugodni. nem tudok tovább lépni. de nagyon undok velem. talán meg is érdemlem. rossz embernek érzem magam mert szakítottam vele.

9 voltam mikor beleszerettem, 14 voltam mikor elkezdtunk szórakozni, 15 mire jártunk. soha nem szerettem annyira senkit mint ot, de amiatt ahogy viselkedett velem, félek megint szreteni bárkit is. az én hibám?