Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítottam a párommal és hazaköltöztem a szüleimhez. Hogyan tovább?
Szia! Én azt javasolnám, hogy találkozz többet a barátaiddal, ha épp nincs mit csinálnod, és máris lesz kivel társasozni meg sétálni. Szakítás után az egyik legnehezebb, hogy a bizonyos tevékenységekről csak az exünk jut eszünkbe. Esetleg ha érdekel valami művészet, akármilyen szakkörbe is jelentkezhetsz.
25/N
Bicózni szeretsz?
Tényleg hobbi kell, vmi amivel lefoglalod magad.
Hozzám ne gyere. Legalább kiírhattad volna, hogy Vár Pistike vagy Vér Piroska vagy. Utóbbi esetben kapnál néhány privátot, a magukat szintén eltartani képtelen előzőektől.
Összefoglalva: Semmi piacképes szaktudás csak a sírás-rívás. Mi a faxért nehéz a szülőknél? Nem tették meg a szívességet, hogy kikocogtak vola a temetőbe és elhantolták volna magukat, hogy egyedül élhess. Apropó mi a faxból élnél? Kajára, rezsire valót megkeresed? Nekem a puncid 1 forintot nem ér.
Szia, én az elso szakitaskor tulajdonképpen épphogycsak saját lakásban egyedul kezdtem elni. Két honapja dolgoztam, miutan befejeztem a sulit, elkoltoztem a szuleimtol, és akkor szakitottunk. MEgviselt, en is sokat bogtem. En no vagyok, nekem sokat segitett, hogy masoknak kibeszelhettem az erzeseimet. Baratnoimnek, de idegeneknek is, nevtelenul, chaten. Komolyan elkezdtem csetelni, es idorol idore talaltam olyan embereket, akikkel boncolgatni tudtam ezt a lelki temat, es mikor mas huszadszor irtam es meseltem ki magambol ugyanazt korbe korbe, akkor mar ugy ereztem, hogy nincs is szuksegem beszelni rola, mar nem is annyira erdekel, megkonnyebbultem, lassan begyogyultak a sebek.
A masodik szakitasomkor ugyanez segitett. Aztan szimbolikusan lezartam azt a kapcsolatot magamban, mikor ugy alakult, hogy elmehettem ugyanarra a helyre kirandulni egy napra, ahova par honappal azelott a pasimmal voltam az eslo kozos kirandulasunkkor, akkor azt mondtam magamban, hogy ezzel a nappal lezarom ezt, hogy sirankozok utana.
Ha ez vigasztal, ra 2 napra megismertem a most már férjemet.
Kedves Vár Pistike! A hozzászólásod alapján gondolom ezt...
Nem értem mi a gondod? Én nem mentem hozzád, te reagáltál a kérdésemre. Nem a szüleimmel van problémám, nem a halálukat kívánom, hogy egyedül élhessek. Így ezt a megjegyzéseket szintén nem értem. Teljesen mindegy, hogy nő vagyok vagy férfi, de egyébként a soraim alapján ez is tisztán kivehető.
Fogalmad sincs róla mivel foglalkozom. Több éves tapasztalatom van a szakmámban és sikeres vagyok. Ettől függetlenül sajnos mégsem keresek annyit, hogy egy élhető albérletet egyedül fenntartsak. A fizetésem pedig egyáltalán nem összevethető a szakmámmal/szaktudásommal. Így ezt a megjegyzéseket sem értem, hogy egyáltalán honnan jött?
Nos, a válasz kedvéért akkor tegyük fel, én Vér Piroska vagyok, ezesetben a te "kukikád" meg az én "puncikám" nem összeegyeztethető. Ezért rendkívül hálás is vagyok!
Én is jártam így. Ilyenkor az első a gyógyulás. Sok program, barátokkal, ismerősökkel, illetve beszéld ki magadból. Igen idegesítő hogy sokat beszélsz róla, de egy idő után szinte bagatell az egész és úgy érzed már nem akarsz róla beszélni, hanem lépnél.
Igen, nem túl kellemes különélés után újra a szülői házban, mert a kis szíved ezt erős visszalépésként éli meg. Nemcsak a kapcsolatod vesztetted el, hanem az önálló életed. Imádom a szüleim, napi kapcsolatban vagyunk, de már én sem tudnék velük élni.
Ilyenkor sajnos nincs más hátra, mint előre. Mikor már jobban vagy párkeresés, illetve kereshetnél lakótársat is, hogy újra önállóan tudj élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!