Félek szakítani 25 évesen? Úgy érzem késésben vagyok mindennel.

Októberben 25 éves leszek. Több éve vagyok párkapcsolatban, de ezalatt az idő alatt megéltem vele a mennyországot és a poklot is. 10 éve ismerem, évekig udvarolt mire járni kezdtem vele. Mindketten megcsaltuk a másikat, és mindketten úgy gondolom mondhatom, hogy tanultunk a hibáinkból. Nem tudom mire vágyom, igazából megkapom azt amire szükségem van. Amit kiejtek a számon teljesíti, minden este együtt fekszik le, de rengetegszer veszekszem. Én veszekszem nem ő, mindenért ki verem a hisztit, ha nem vele lennék hanem mással velük is így viselkedtem. Benne keresem a boldogságom de lehet magamban kellene?

Nem tudom mi bajom a kapcsolatommal, csak mindig azon gondolkodom kilépek mert volt pár szar dolog benne. Én az elején erotikus masszőr voltam, amit akkor nem tudott ő meg 8 hónapig viszonyt tartott fent. Már meg nyugodtam, tudom mindenki szerint ő a szemét de én az életem során rengeteg férfi ágyában megfordultam és sajnos sok rossz véleményt kapott ő értem. Hatalmas fellázadásban voltam miután bevalotta a hűtlenségét és azonnal bele ugrottam a régi hibáimba és más ágyában landoltam. Én nem tudok uralkodni magamon ha valami nem tetszik, szóval nem tudom kettőnk közül melyikünk volt nagyobb szemét. Túléltük, újra vagyunk egymásnak. Látom a szemébe a szerelmet és, hogy ő tényleg nem akar elveszíteni. De van e értelme? Egyszer azt olvastam, ha másik kapcsolatom lesz abba is valakit viszek tovább mégpedig magamat.. Lehet, hogy magamba kellene fektetnem, szeretnem önmagam és a kapcsolatunk is rendbe jöhetne ahelyett, hogy le akarnám cserélni? Úgy érzem mégegy ember nem tolerálna ennyit nekem és ha évekig nem találnék párt később nem lesz esélyem se, 30 felett, így a gyerek is elmaradhat