1 hete szakítottunk a barátommal és ma megtudtam hogy kisbabának lesz mit csináljak? Én nem akarom egyedül nevelni

Tenyleg beszarás milyen bagatel érvekkel jonnek itt az abortuszpártiak. Nincs mintacsalad akkor kuka-.-

Egyedulallo anya gyerekekent elarulom h a gyereknek foleg szeretet kell. nem mintacsalad. Anyagilag szereny korulmenyek is boven elegek, hasznalt cuccokkal nem kerul annyira többe, kesobb esetleg tabor ilyesmi de en megertettem, hogy nem telik ra es nem is rugoztam ezen, mint azon se hogy csak a dunahoz mentunk nyaralni. en mondjuk ingyenes napkozis taborban voltam ami tok jo volt. de akkor mar dolgozni is lehet amig suliban van.

Es igen millio pelda van ra hogy anyuka gyerekkel is rendes part talalt kesobb. En peldaul nagyon szeretem a mostohaapám.

Hja, mert hogy házasság előtt nem kellene szex, az egy divatjamúlt ostoba dolog. Néha azért sok előnye lenne.

Nem értem, minek fekszenek le a nők olyannal, akivel láthatólag nem sok komolyat tudnak elképzelni. A megfontoltság is divatjamúlt, ostoba dolog ezek szerint. Csak a vágyak kiélése, az a menő.

36-os

Az már elég nagy gond, h akkor Sem foglalkozott a lánnyal, meg hogy állandóan dolgozott. Nincs ezzel gond, de ha a párjára nem jut idő, akkor a gyerekre hogy jutna? Ráadásul ha gyerek van, akkor még többet kell dolgozni. Fiatalként másként látja az ember, de nem véletlenül végződik mostanában már 5-10 év után, 1-2 gyerekkel, válással a házasság. Ugyanis erre nem gondolnak. Hidd el, kutyából nem lesz szalonna. Nagyon ritka az, hogy egy felnőtt ember gyökeresen változtatni képes az életén. Avagy a tulajdonságain. Aztán vagy albérletben laknak, vagy pedig kénytelenek Babaváró hitelt és egyebeket felvenni, ami miatt 20 évig össze vannak kényszerítve. Kicsit több tudatosság kellene a házassághoz és a családalapításhoz, akkor talán kevesebb lenne a csonka család. Ráadásul a gyereknek nem kellenek valóban luxus körülmények, azonban amíg régen járhattak lyukas cipőben is, mert nem volt pénzük, addig ma ezért a gyámügy elveszi a gyereket. Ráadásul ma már fizetni kell az internetet, külön órákat, számítástechnikai dolgokat, esteleg egyetemet, mindent. Ezek nem 5 Ft-os dolgok. Régen elég volt, ha vizes kenyeret kaptak vacsorára, ma már nem igazán. Megváltozott a világ, ezért mondom azt, hogy tudatosság kell. Valamint jó adag önismeret. Meg nem biztos, hogy a férfi gyereket akar vállalni. Lehet, hogy neki még korai. Rá lehet kényszeríteni, azonban nem sok értelme van, abból már semmi jó nem fog kisülni. Ilyenkor kell elgondolkodni azon, hogy a nő egyedül is fel tudja-e nevelni a gyerekét és meg tudja-e adni neki azt, amit szeretne. Mert azért valljuk be, ha egy szülő nem tudja megadni a gyerekének azt, amit szeretne, pl. továbbtanulást, akkor egész életében furdalni fogja a lelkiismeret. Nem valami szuper dolog 20 évig nézni azt, hogy gyakorlatilag kudarc az élete. Egyedülállóként elég ha egy évig munkanélküli, máris kipakolhatják a lakásból, mehetnek a híd alá. Nagyon nagy felelősség ez, éppen ezért meg kell gondolni. Természetesen semmi sem biztos, de ha olyan társ van a nő és a gyerek mellett, aki felelősséget vállal értük, akkor azért teljesen más. Ráadásul ha mondjuk apa meghal, házasok voltak, akkor azért egy évig kap özvegyi nyugdíjat is, árvasági és egyéb támogatásokat. Amivel túl tudja élni a nehéz időszakot. Nem pedig a médiához kell fordulniuk és másoktól kunyerálni akár ételt, akár ruhát. Mert nagyon sok ilyet látunk. Én sem vállaltam ezért gyereket, mert az akkori párom nem volt normális, mikor megtudta, zsarolt is, hogy elpereli, ha megszülöm, meg ilyenek, a lakásom hitellel terhelt volt, ráadásul nem is kerestem valami jól. Előbb-utóbb a híd alatt végeztünk volna, mert a nyugdíjas szüleim is nagyon messze élnek, ráadásul betegesek. Senki nem lett volna segítségemre, miközben még pereskedhettem is volna egy köcsöggel. Mindennek a tetejébe kiderült 2-3 évvel utána, hogy áttétes daganatom is volt, már akkor elindult a folyamat, tehát egy 2 évessel egyedül, táppénzen, hitellel csinálhattam volna végig a műtétet, kemoterápiát, sugarazást. Utána munkahelyemre sem mehettem vissza, úgyhogy mocskos nagy küzdelem lett volna, ha van gyerek. A gyereknek is és nekem is. A kezelések után plusz munkát sem tudtam volna vállalni, mert fizikálisan sem bírtam volna. Tehát egy nyomorult minimálbéres keresetből, hitellel, egyedül, betegen, gyerekkel ott pusztultam volna meg az idegtől, ahol vagyok. Persze, ha szerető társ van az ember mellett, meg egy kis anyagi háttér, akkor értelemszerűen ez nem probléma. De azért én is tudom, hogy egyetemet végezhessek, dolgoznom kellett a tanulás mellett, lepusztult, csótányos albérletekben laktam. Ahol még mosógép sem volt. Kézzel mostam a télikabátot is. 2002-ben költöztem először olyan lakásba, ahol volt mosógép. Ott meg a villanyhálózat nem volt jó, aztán 10 percenként lecsapta a biztosítékot, meg füstölt az egész rendszer. Egy mosás 3 óra hosszába került. Meg éjszaka arra ébredtem, hogy egy 3-4 cm-es csótány rohangál a hátamon. A másik albérletben meg még a kenyeres zacskóba is bemásztak a csótányok, nem volt pénzem másik kenyérre sem, így a csótányos kenyeret kellett megennem, le kellett vágnom azt a részt, amit összejárkáltak, a többit meg megenni. Volt ettől durvább is, de ezt nem részletezem, mert elhánynád magad. Ilyen helyen kellett laknom 27 éves koromig, mert nem volt pénzem többre, szüleim pedig nem tudtak támogatni, mert nekik sem volt. Normális ruhákat sem tudtam venni, ha bementem egy épkézláb boltba, akkor kinéztek az eladók. Szó szerint. Gyakorlatilag végigküzdöttem az egész életemet. Én nem ilyen sorsot szántam volna a gyerekemnek. A mostani anyagi helyzetemben mernék bevállalni egyedül egy gyereket, most meg már nem lehet sajnos, a kemoterápiás kezelések miatt, ráadásul 50 hez közel vagyok. Ezért nem tudom támogatni az ész nélküli gyermekvállalást. Mert a gyereknek sem lesz jó. Sokra nem mész a szeretettel, ha éhezel és nyomorogsz, meg nézed, ahogy a gyereked is éhezik és nyomorog, netán a gyámügy elveszi a gyereket és otthonba kerül.