Akik újrakezdték és életük legjobb döntése volt?

Van kényszer újrakezdés is.

Mármint újrakezdték ugyanazzal a személlyel, vagy újrakezdték az életüket az adott személy nélkül? Megcsalt a férjem, én kidobtam, vissza akart jönni, de én már nem akartam. 4 éves gyerekkel maradtam egyedül, nem volt könnyű, de megkönnyebbülés volt. Hamarosan lett újra párom, majd összeházasodtunk, később külföldre költöztünk, és sokkal jobb az életem, mint az exemmel volt, és a férjem is különb nála.

Nekem volt olyan, amikor mással kezdtem újra, ott nem is volt kérdés, hogy csak nyerhetek, mert olyan rossz, bántalmazó kapcsolatból léptem ki, ami akkor is jó döntés lett volna, ha két szék közt a földre ülök. Tényleg az volt életem legjobb döntése. Ha akkor nem lépek ki, akkor mára a kék-zöld foltjait rejtegető, állandó félelemben élő, anyagi gondok közt élő, gyerek nélküli, szerelmet soha nem ismerő, szexet soha nem élvező nő lennék. Így meg átéltem az eszeveszett szexet és szerelmet, voltam boldog, anyagilag is könnyebb lett, gyerekem lett. Ez is elromlott, de amikor azt mondtam, szakítsunk, akkor változtatott, tepert, felépítettük újra, utána jött a házasság, gyerek. Szerintem megérte. Pedig elromlott ez is. Most már nem lehet újrakezdeni, mert én nem akarom, én már mással fogok újat kezdeni.

Nem vállalt fel egy közegben. Ettől nyűgös lettem és komplexusos. Úgy éreztem, szégyell. Azt mondta nem szégyell és nem tudja, miért engedte el előttük a kezem és miért nem szólt hozzám előttük és miért nézett levegőnek. Nem volt túl jó a kedvem akkoriban, de összeköltöztünk, a probléma elől gépezésbe menekült, úgy beszélgettünk, hogy le se vette a szemét a monitorról, közben ment a TV-je, én kiköltöztem a folyosóra a kutyákhoz, mert a TV-től olvasni se lehetett. Aztán egy év múlva mondtam neki, hogy na akkor most itt a vége. Hirtelen innentől kezdve érdekes módon fontos lettem neki. Akkor még vissza tudott hódítani, mert szerettem és akkor még ellenálltam a kísértésnek is, mert őt kerestem mindenkiben. Hónapokon át puszilgatott, mire fölengedtem, aztán egy véletlen folytán elkezdtünk társasjátékozni és óriási csatákat vívtunk egymással és minden hónapban vett egy új társast és ennyi elég is volt, hogy folytatni lehessen. Utána jött pár nagyon szép évünk. Hogy min ment tönkre végleg, azt nem írom ide, mert valószínű elválunk és a család még nem tudja, de a sztoriból kitalálnák.

Köszönöm. megpróbáltuk, mert 1,5 év után kérte, hogy beszéljünk és adtam esélyt magunknak, de csak a gyerek miatt. 2,5 hónapig bírtam a kézen fogva andalgást és a turbékolást, addig tartott a színészi képességem. Nem akartam színészkedni, de sehogy se ment másként annak a megvalósítása, hogy legyen megint olyan minden, mint a tündérmesékben, mert ő kb. ezt várta a dologtól. A gyerekem megért annyit, hogy adjak esélyt magunknak, de önmagunkért már nem tettem volna egy fűszálat se keresztbe, mert nálam átlépte a határt, amikor olyat tett, ami miatt soha az életben nem álltam volna vele szóba, ha előre tudom.

Ez a történet mekkora zagyvalék! Semmi értelme az egésznek! Ekkora baromságot!