Nem tudok továbblépni a “szakítás” után. Meg kéne próbálnom visszaszerezni?

Azt hiszem, megvolt eletem elso nagy szerelme.

Kicsit nehezen indult be, nekem o az elejen egyaltalan nem jott be, de mikor kicsit jobban megismertem, szinte azonnal beleszerettem.

Imadtam minden vele toltott pillanatot. Kb. 4 honapig tartott a dolog. Sosem mondtuk ki, hogy egyutt vagyunk, bar a “szeretlek” mindkettonk reszerol elhangzott. De egyszeruen nem mukodott. Tavol voltunk egymastol, o teljes titokban tartotta, hogy meleg, igy naluk nem talalkozhattunk, nyilvan o nem tudott mindig hozzam jonni... Es ez engem nagyon felorolt, ezert ugy dontottem, hogy inkabb veget vetek a dolognak. Mert akarhanyszor felhoztam a kapcsolat-temat, mindig az volt a valasza, hogy nem ilyen egyszeru. Nekem pedig elegem lett.

2 honapja, hogy csak elvetve beszelunk, en megis vele kelek, vele fekszem. Egyszeruen nem megy ki a fejembol.

Ugy erzem, hogy sokmindenben hibaztam. Pl. nem kellett volna ennyit cseszegetnem azzal, hogy ne tarskeresozzon, nem kellett volna eroltetnem, hogy forditsuk komolyabbra a dolgot. Talan akkor o is jobban akarta volna. Ha megertobb vagyok.

Probalom lefoglalni magam. Betegesen sokat tanulok, olvasok, dolgozom, rengeteget edzem, mantrazom magamnak, hogy az ido majd segit, de van, hogy csak ulok az autoban es potyognak a konnyeim annyira hianyzik.

Meg sosem ereztem igy. Szerintem nekem o a nagy O. Ugy erzem, hogy vele le tudnam elni az eletem.

Mit gondoltok? Meg kene probalnom visszaszerezni? Az sem volt egy tul jo allapot, amikor randizgattunk, de ennel a mostani, szunni nem akaro hianyerzetnel minden jobb lenne.