Hogyan tudnám visszaszerezni a barátnőmet? (infó lent)

Tudom ez nem egy olyan kérdés amire van valami bevált praktika vagy taktika, ezzel a kérdésemmel olyan embereket szeretnék meghalgatni akik átéltek hasonlót és szinte már a reménytelen helyzetet is megtudták változtatni.

19 éves vagyok, és igazából ez volt az eddigi legkomolyabb kapcsolatom, ezért nehéz is igazán felfogni és megérteni a dolgokat és ezért döntöttem úgy hogy megkérdek olyan embereket akik már tapasztaltabbak a dologban.(Trollok mellőzenek kérem)

A történet ott kezdődött hogy tavaly december vége fele egy kirándulás alkalmából megismerkedtem egy lánnyal aki az iskolámba jár igazából a kirándulás alatt nem sokat beszéltünk meg voltunk eggyüt csak miután hazajöttünk kezdtünk el beszélgetni. Lassan de biztosan haladtunk is valahova, teljesen addig hogy két hónap után eldöntöttük hogy megpróbáljuk komolyabban. Minden jól ment teljesen, annyira hogy miután elkezdtünk járni minden időnket eggyüt töltöttük, tehát reggel , délbe , délután eggyüt voltunk suliba szinte egész nap, majd később husvétkor bemutatott a családjához és elkedztem hétvégénként is hozzá járni, teljes napokat voltam ott nálla. Szinte minden tökéletesnek látszott csak annyi volt a hiba, hogy szerencsétlenkedéseim miatt sokat veszekedtünk, és mindenbe belekötöttem meg bizalmatlankodtam benne és ez sok veszekedést generált, de ő ugy volt vele hogy ez majd átmegy és mindig az a pozitiv oldalát látta a dolgoknak tehát nagyon ritka volt ha megsértődött. Aztán nyár elején eggyüt volt iskolánba gyakorlat és egy koliba voltunk, és adódott egy olayn lehetőség hogy eggyüt aludjunk amit ki is használtam tehát egész hét alatt egy külön szobába voltunk egész délután fojamán és hát akkor nagyon , de nagyon közel kerültünk egymáshoz. Annyira elkötelezettek voltunk hogy már jövőt terveztük, közös egyetem, lakás gyerekek.. én már nagyon biztosnak ériztem a dolgot mivel a testvére esküvőjére is felkért tanunak, és a szüleivel is nagyon jó kijöttem az idő fojamán, aztán vége lett a gyakorlatnak, és elég távol kerültünk egymáshoz, mind2en nyaraltunk elég messze kerültünk egymástól ami elég szokatlan volt számunkra tehát másfél hónapig nem is találkoztunk egymással és elég sokat veszekedtünk ez idő alatt, ami csak miattam volt mert szüleim vállás alatt voltak és teljesen a taccson voltam és nem volt kedvem semmihez és meglátszott rajtam. Majd julius közepe fele volt egy hét amikor teljes hetünk csak veszekedésből ált ki, és nem beszéltünk 2-3 napig ami után ráirtam hogy beszéljünk és beszélgettünk, és közölte velem hogy időt akar, amit én elleneztem de utána belementem. Aztán miután megbeszéltük ezt még aznap ráirtam hogy szerintem ez hülyeség és csak béküljünk ki és fojtassuk , bocsánatot kértem és akkor ment minden tovább, egy naggyon kis ideig, aztáán hát előjött benne ez az egész és eldöntötte hogy akkor végleg szakitsunk, a semmiből jött és elég váratlan volt, amit tudni kell rólla , hogy ő ha eldönt valamit akkor a jóisten se tudja megváltoztatni a véleményét, és nagyon mazoista, inkább szenved külön minthogy nekem ártson, ő állitása szerint, pedig igy árt ezzel nekem igazán, tehát szakitottunk ami engem nagyon megviselt és nem tudtam feldolgozni ezután midnent megpróbáltam hogy visszaszerezzem, és egy hét könyörgés után megálapodtunk azon hogy megpróbáljuk még 1 hónapig és megnézzük hogy fog müködni, közbe én megigértem hogy változtatok magamon, igy is lett , minden jól ment, egész hónapba teljesen jól eltudtunk beszélgetni mintha semmi se történt volna és nem veszekedtünk egyáltalán, minden jól ment, én úgy éreztem és nem láttam semmi különöset, aztán hónap végén megint történt valami és belekezdtünk egy komoly beszélgetésbe ahol mondta nekem hogy még mindig ugy gondolja ahogy 1 hónappal ezelőtt eldöntötte és nem fog változtatni a véleményén, ezután mégjobban szétestem és azon voltam hogy visszaszerezzem, tényleg minden lehetséges dolgot megtettem amit lehet, mindent, de nem tudtam változtatni a véleményén, irtam neki fojton, hogy gondolja át nem kell ennek igy lennie, csak legyen ugy mint régen és kész, de válasza mindig nem volt, azt mondta már máshogy érez szakitásunk óta és kész, nem szeretne beszélni, és most magányra van szüksége. Igy is lett eléggé magába zárkózott és senkivel se beszélt egy jó ideig, barátaival se, aztán már iskolakezdéskor is próbáltam kihivni hogy beszéljünk, és beszéltünk de nem tudtam sehogysem meggyőzni hogy megváltozzon a véleménye, annyira tökéletesnek látszott, és hirtelen meg ez történt, és nem értem hogy minek, ilyenkor felmerülhet egy másik fiu jelenléte csak a megbizható barátaitól tudom hogy senkivel se beszél szóval ez kizárható dolog. Azt mondta csak lépjünk tovább és idővel jobb lesz, de én nem szeretnék tovább lépni, nem szeretném ezt az egészet elfelejteni, 8 hónapot voltunk eggyüt és nem tudom hogy ő miért akarná elfelejteni mikor szinte minden tökéletes volt.

Olyanok segitségét szeretném kérni akik már átéltek hasonlót és tudom hogy van olyna mert nem csak én vagyok ezzel igy, sok emberrel megtörténik elég gyakran ez a szituáció, mit tudnék tenni, hogy egyáltán kicsit is meglágyuljon a szive, vagy jobb belátásra birjam, nem szeretném annyiba hagyni ezt az egészet, fojton minden rá emlékeztet akármire nézek, nem tudom összeszedni a gondolataim, magamba vagyok esve, nem tudok az iskolában se teljesiteni, ha meglátom a fojosón györcsbe rándul még a gyomrom is.

Tanácsok?