Hogyan szakítanátok békésen?

Kell hozzá: Egy asztal, meg kér szék.

*t

Leülsz és megmondod kerek perec. Kár húzni, mert annál kevésbé lesz békés.

Annyira rosszul állsz ehez. Ha ő szeret és abban a tudatban van, hogy ez csak egy rossz időszak, akkor biztos nem lesz boldog, hogy szakítani akarsz. De hagy legyen már dühös, hagy dolgozza fel ezt. Utána felnőtt ember módjára biztos tudja majd kezelni a helyzetet a gyerek miatt. Amúgy nem értem miért nem kommunikálsz normálisan...

Ez akkor lesz a leginkább békés, ha nem vársz meg egy veszekedést. Nyugodtan üljetek le, és kezdd el neki szépen az elejéről. Hogy emlékszik-e, régen milyen volt a kapcsolatotok, aztán áttérni rá, hogy ehhez képest milyen most.. hogy nem érzed már jól magad benne, az egyértelműség végett nem is szeretnél dolgozni rajta hogy más legyen... és hogy szeretnéd megadni az esélyt mindkettőtöknek, illetve a gyermeketeknek is egy boldog életre. Lehet, hogy először kiakad, de ez a 'legbékésebb' út. Ha hibáztatni fog, mert nem szóltál hamarabb, vagy bármi mást hozzád vág első dühében, ne vágj vissza, ez csak a tehetetlenségnek szól ilyenkor. De ez a legkorrektebb, amit tehetsz. Utána pedig semmi esetre se sajnáld meg, ha jön azzal hogy az eddig együtt töltött évek miatt még egy esély, stb! Légy következetes, és határozott. Fel fogja tudni dolgozni.

Elkeserítő ezeket olvasni. Mármint hogy ennyit jelent az, hogy jóban-rosszban. Ez most épp a rossz, ami nyilván szomorú, de hogy eldobni emiatt a kapcsolatot, ahelyett hogy együtt megjavítsátok... Mintha nem is szeretted volna őt soha úgy igazán.