Hogyan reagáljak/viselkedjek ilyen helyzetben? Normális, hogy ő így viselkedik?

Kb két hete szakítottunk a barátommal. Én tettem meg a lépést, mert nem voltam jól lekileg, szerettem volna egyedül lenni, meg voltak azért egyéb gondok is.

Az exem már akkor sem értette, hogy mi a bajom - nem ért nagyon a lelki dolgokhoz -, és azóta is azt mondja, hogy ő nem tud továbblépni, mert nem tudja mi az ok pontosan. Hiába mondom, hogy nem ő a hibás, hanem magam miatt döntöttem így, nem fogja fel.

Egy búszútvonalon lakunk, és szerencsétlenségemre a héten már kétszer is találkoztunk. Első alkalommal beszéltem vele, de elkezdte megint, hogy nem éri, mi van, meg hogy miért dobtam el ezt a kapcsolatot,én meg mondtam, hogy ez nekem túl korai, nem akarok beszélgetni így kettőnkről. Nem akarta elfogadni, de aztán mondta, hogy oké, de ő nem akar továbblépni tőlem, hiába mondtam, hogy tegye meg. Nagyon leszívott meg felzaklatott ez a beszélgetés.

Így a második alkalommal, mikor felszállt, már éppen zenét hallgattam. Kérdezte, leülhet e mellém, mondtam persze, de ha nem baj, én zenét hallgatok. Erre nekem állt, hogy én mennyire bunkó vagyok, gyerekes, meg szánalmas stb...

Tényleg bunkó vagyok? Vagy ti mit csinálnátok? A szakításkormár elmagyaráztam a helyzetet, én nem bírom naponta újravenni az egészet, minden nap kb, túl fájdalmas.

23 évesek vagyunk, 3 évig voltunk együtt.