Hogy lehet túllépni azon, hogy akit mindennél jobban szeretsz eldob magától?

Ez egyfajta gyász, meghalt párkapcsolatot, a veszteséget gyászolod.

Fordulhatsz pszichológushoz is segítségért (nem szégyen segítséget kérni de nagyon hasznos lehet).

El kell engedned, mert ez az ordítva bőgés annyit jelent, hogy még mindig görcsösen kapaszkodsz belé.

Ne erről szóljon az életed, fiatal vagy még hozzá!

Azt gondolom hogy így 2 hónap után ideje összeszedned magad, ès nem az önsajnálatban dagonyázni tovább!

Persze, hogy rosszul èrintett a szakítás, persze, hogy megsiratod, de túlzásba ne vidd. Az èlet megy tovább, ès mèg nagyon sok minden vár rád! 16 èvesen jöttetek össze, felteszem első, ès eddigi egyetlen kapcsolatod volt, persze, hogy elsőre úgy èrzed, hogy itt a "vèg", nem tudod hogy lesz nèlküle, ez az első szakítás okozta vesztesèg èrzèsed, mèg nem tudod hogyan kezeld. Szóval normális amiket èrzel.

De mostmár eltelt nèmi idő a szakítás óta, volt időd elsiratni, mostmár ezt a "nyivalokási" szakaszt el kellene hagyni. Ne azzal traktáld magad, hogy hogy tudott elhagyni, mièrt nem szeret már, nèlküle nem tudod elkèpzelni az èleted, hanem pozitív gondolatokkal, cèlokkal vèrtezd fel magad.

Fiatal vagy, előtted mèg az èlet, ès nagyon sok fickó szaladgál mèg a földön. Tűzz ki új cèlokat, járj el sportolni, az különösen jót szokott tenni a lelki állapotnak, járj el a barátnőddel, tanulj valami újat, lènyeg, hogy tereld a gondolataid, ès próbáld magad jól èrezni.

Napról napra jobb lesz. Csak mostmár ne a múltban akarj èlni, ne azzal foglalkozz mit vesztettèl, hanem hogy mit nyerhetsz!